Maradjon a közös kassza?

Végképp ne maradjon közös kassza. Mindenki vegyen magának azt amit akar. Nálunk kicsit más volt a helyzet, de szerintem idevág. Én, párom, párom tesója és az anyós együtt élünk. A rezsi rész problémamentes, de a kaja az már más. A legtöbb hozzávalót én és a párom vesszük, ennek ellenére a másik 2 fél mindig elhasználja azt, vagy megzabálják elölünk a kaját. Sokszor elõfordul, hogy mennénk vacsorázni és csak egy fél adagnyi kaja maradt, mert felzabálták. Vagy a másik kedvencem, amikor fél napra elfoglalják a konyhát úgy, hogy még egy vajaskenyeret nem tud az ember megkenni, mert úgy fõznek, hogy szétba..zák az egész konyhát, szó szerint nem tudok letenni egy szelet kenyeret. Utána fõzünk csak mi. Viszont a lényeg az hogy nem azt eszik amit õk fõztek, hanem a miénket. Az övék nem fogy rl, kidobják és aza mi hibánk, mert minek fõzünk annyit. Én az õ fõztjüket nem eszem mert

mindketten elcseszett szarul fõz. Amikor megelégeltem, hogy 75%-ban mi vesszük a kaját szóvá tettük és még õk háborodtak fel, hogy õk nem is eszik meg amit mi fõzünk, meg nem is használják a mi hozzávalónkat. Áttértünk arra a módszerre, hogy csak 4 adagot fõzünk, csak magunknak, és csak azt veszünk ami az éppen aktuális kajába kell. De ez se müködik, mert párom testvére ígyis belezabál mindenbe, pl. a múlt vasárnapi babfõzelékembõl kora estére hagyott a fazék alján 5 evõkanálnyit, amit anyós kikapart egy tányérba, hogy az jó lesz a tesónak reggelire. Azóta csak annyit fõzünk amennyit egy ültõhelyben megeszünk a párommal. Nekünk ez látszik beválni, míg június elejéig el nem költözünk.

Eleve nem jó közös kasszázni. Tanultam az esetből anyósoméknál.

Még egyszer nem csinálnám! A legjobb ha mindenki külön pénzen van, főz mindenki magára, fizet mindenki magára... Lehet kölcsön kérni, max nem kap az ember. Lehet adni, de lehet nem látod viszont. Engem anyósom le akart húzni a végén a kölcsönökkel. Vagyis a lakhatást lényegében előre kifizettem volna részben (a "kölcsön" által), mert adnom kellett volna havi szinten csak kevesebbet... Na de olyanra, hogy a lányának vegyen ágyat??? Aki dolgozott? Úgy, hogy nekem a tartalék pénzem ment volna el? S ha kellett volna éppen nekem egyben az a pénz? Nem adta volna vissza egyben, hanem még ő szabta állandóan a feltételeket az én neki kölcsön adott pénzeimről. Van akinek van arca lehúzni a másikat! Egy ideig hagytam csak magam, amikor rájöttem hogy egyre nagyobb összegekről lesz majd szó, mondtam hogy nem adok, mert ha nekem kell gyorsba majd valamire, nem lesz és engem ki segít ki majd? Nem mindegy hogy 10 ezret adjak vagy 100at egyszerre neki.

Később én el is különültem tőlük mindenben amíg nem tudtam elköltözni (amúgy sem én akartam ott lakni és menni is akartam mielőbb).

Nem a házában laksz, nem vagy köteles neki állandóan erőn felül segíteni, ha visszaél vele! Akkor húzd meg a határokat, vagy valóban kihasznál és beveti az anyósom felé jól bevált érzelmi zsarolást: ha nem segítünk, éhen halna! Nem élne meg egyedül! (Igaz ezt még akkoriban mondta, azóta van aki kisegítse, más... Most már "nem hal éhen".)