Mégis kit válasszak? Ki maradjon?

Én mindenképpen a fizetett nővért alkalmaznám. Drága, de idővel az idős szülők is megismerik, ragaszkodni fognak hozzá. Arról nem is beszélve, hogy a megszokott, szeretett otthonukban maradhatnak. Ti is tudjátok őket látogatni.

Csak halkan jegyzem meg, hogy ilyen esetekben lehet kérni a testvérek támogatását is, jelezve, hogy ha nem veszik ki a részüket az ápolásban, látogatásokban akkor csak a kötelesé részt fogják kapni mint örökség, mert kérhető ápolásért cserébe az örökség. Anyósomék így csinálták. 6-an testvérek de csak az egyik lány volt hajlandó mindent feladni, és ápolni az idős szülőket. Ezért a nagy ház az övé lett, a testvérek csak köteles részt kaptak. Az ügyvéd mindenki orra alá tolta a papírt, hogy ápolásért cserébe a ház a lánytestvéré lesz.

A házi segitsegnyujtas valóban létezik. Egy a gond vele, az valóban csak segítség. Pl segít megfurdetni a beteget, vagy tornaztatni, esetleg infúziót köt be. Heti max 4 óra, de inkább kéthetente 2. Tapasztalat.

Házi betegapolas létezik még, ilyenkor váltott személyzettel napi 24 órában felügyelik és gondozzák is a beteget, nos ez 400, azaz négyszáz ezer havonta.

Azért az se semmi hogy a szülőkkel a gond nem kell a tesóknak, de örökség kéne... ha én lennék így szülő, tuti arra íratnék mindent, aki megtesz értem valamit, a sült galambra várók meg hoppon maradnának.

Nagyon nehéz helyzetben vagy, én se tudnék mit tenni :/

Szerintem az ésszerű az lenne, ha a szellemileg ép szülők belátnák, hogy ez így nem állapot. Ti ketten nem bírtok 3 gyerekről és 6 emberről gondoskodni. Családok rokkannak bele egy folyamatos ápolást igénylő emberbe is, ennyi fizikailag lehetetlen.

Mivel van házuk, azt eladva simán kijön a beugró egy luxus otthonba és mivel fiatalok, valószínűleg nem "buknák el" az összeget azzal, hogy 2 hét múlva meghalnak és fizettek érte több milliót. A mi családunkban is volt már több ilyen, nálunk ez vált be leginkább.

Nagymamám és a nővére is így ment be magától, hogy eladta a lakását. Tényleg nagyon szép hely volt mindkettő, kedves nővérek, 0-24 felügyelet, házhoz járó orvos, fakultatív programok (pl gyógytorna, énekkar, mise) és szabad ki-be járás azoknak, akik hazatalálnak. Hétvégéken, ünnepeken mindig elhoztuk, látogattuk őket. Sokkal jobb ellátást kaptak, mint amit mi, vagy bármilyen ápolónő biztosított volna.

A nagymamám másik nővére nem akart bemenni. Ezt is tiszteletben tartottuk, felvettünk ápolónőt, hogy otthon maradhasson (tőlünk 300 km-re). Az ápolónő főzött rá, mosott rá, tényleg megcsinált mindent, de naponta egyszer-kétszer ment át, ahogy mondod. Akármi történt pár óráig nem tudott róla senki, a vége az lett, hogy pár óráig nem vette észre senki azt sem, hogy meghalt szegény. Amikor nagymamám lett rosszul, akkor azonnal hívtak minket, bementünk mind meglátogatni anyukám pedig maradt és végig fogta a kezét.

Mindenki úgy tekint az otthonokra, mintha rossz lenne ott lakni, de jó helyen nem rossz. Nagymamám testvére egyik évben konkrétan megkért minket, hogy vigyük mégiscsak vissza újévre, mert szeretne a "lányokkal" is ünnepelni (az ottani barátnőire gondolt).

Igaz, így elveszik az örökség, de én nem sajnálnám. Nektek úgysem kell 3 ház, a testvérek meg főjenek a saját levükben, ha nem akarnak segíteni az ápolásban, de a pénz azért kéne.