Elmondjam vagy maradjon minden így?

A párommal közel 5 éve vagyunk együtt. A "problémám" anyukámmal van- nem tud róla. Az első két évemet ebben a kapcsolatban úgy töltöttem, hogy folyamatosan ki voltam téve a megjegyzéseknek, ("hülye gyerek" és "hülye k...a"). Hozzátenném, hogy nem találkozott vele egyszer sem és az utóbbitól elég messze vagyok/voltam (első kapcsolat).

Két év után volt egy kisebb szünet, szakítottunk kb. 2 hónapra, de utána újra összejöttünk és azóta minden rendben a kapcsolatunkban. A szakítás utáni kapcsolatról azonban nem számoltam már be, mert jobbnak láttam ha nem tud róla.

Ennyi idő eltelte után viszont kezdem nagyon kellemetlenül érezni magam és szeretném ha örülne a boldogságomnak. Ezenkívül mondhatni tökéletes a kapcsolatom vele, de úgy érzem hogy sem a barátom, sem mást nem tudna elfogadni. Nagyok az elvárásai- főleg a külsőt illetően.

Ennyi idősen már felnőtt az ember és oda kell állni, ezzel tisztában vagyok, de nem szeretném ha megromlana a kapcsolatunk emiatt. Jó pár éve egyedül van és nagyon bántja, csak én vagyok neki szinte. Nekem sincs rajta kívül egy rokonom sem akire számíthatnék. Mindenben 100%-osan mellettem áll, kivéve ebben. Folyamatosan hangoztatja, hogy nem szabad gyereket szülni és az országban maradni, külföldön kell dolgozni.

Könnyebb helyzetben lennék, ha már dolgoznék, de egyetemre járok és még van hátra 3 évem, így anyagilag is lényegében rá vagyok szorulva.

23/N