Az mennyire gyakori, hogy felnőttként sem kedveljük egymást a féltestvéremmel?

Hát mivel ő 9 èvvel idősebb mint én, nem voltunk sokáig együtt. Ő hamarabb lelécelt otthonról. Én 19 évesen mentem el, akkor mentem egyetemre, azóta èn ott vagyok ahova albérletbe mentem anno, csak sikerült megvennem a lakást. 1 szobás fürdőszobás konyhás kis lakás de nekem teljesen jó, elég és kicsi a rezsije is, ami nem utolsó szempont tanárként ugye. Ő akkor már 28 èves volt. Ő 24 èvesen ment el otthonról, akkor voltam èn 15. Gyerekkènt bántott engem amire emlékszem, pedig ő volt sokkal idősebb, könnyű a kisebbel erősködni. Most annyi, hogy egy városban élünk. Hetente kb. 2-szer 3-szor találkozunk, de mindig próbál kioktatni. Pedig nekem egyetemi végzettsègem van neki 8 általános meg valami ipari tanulói. Megkért rá, hogy tanítsam meg nèmetül, mert a fiatalok a cégnél ahol dolgozik már tudnak. De így nem igazán van hozzà kedvem.

Arról, hogy hogyan éljek, meg hogy miről mit gondoljak. Pl. Èn nem igazàn kedvelem a politikusokatugy összességében nem. Ő viszont azt mondja, hogy jobban kell becsülni a politikusokat, mert szerinte rengeteget dolgoznak azért, hogy nekünk jobb legyen, és jól csinàlnak mindent. De ez csak egy példa a millióból amit most mondtam.

Nekem más èlő rokonom nincs. Nagybàtyàm van még meg unoka öcséim nagybàtyàm 54 èves illetve unokaöcsèim 23 és 16 èvesek de ők Berlinben laknak.

De èn nem is gondoltam, hogy nem ér annyit. Èn soha nem éreztettem, hogy èn egyetemet vègeztem, mèg csak gondolati szinten sem. Sőt èn nagyra tartom a szakmunkásokat, mert ha ők nem lennènek óriási gond lenne. Fèltesómat is szeretem, csak utálom ha meg akarja nekem mondani valaki, hogy hogyan éljek, és miről mit gondoljak. Gyerekkènt ezt nekem apàm mindig megmondta, akkor kènytelen voltam ezt elviselni, de most már felnőttem. Természetes, hogy segíteni fogok neki nèmetben, angolban amiben tudok már csak anyàm emlèke miatt is. Ő azt akarta, hogy jóban legyünk, halálos ágyán is erre kért. De ehhez két ember kell.