Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Szülő-gyermek kapcsolat » Felnőttként jöttem rá, hogy...

Felnőttként jöttem rá, hogy Anyám soha nem viselkedett anyaként?

Figyelt kérdés

Gyerekként normálisnak, jónak tünt minden. Felnőttként jöttem rá, hogy például soha nem törődött velünk. Nem voltak közös hétvégi programok, nem főzött rendesen (sokszor ebédeltünk délután 4-kor mert akkor lett kedve főzni vagy volt hogy nem is volt ebéd), nem kérdezett semmit, nem tanult velünk. Jómódú volt, de mindig csak járt valahova. Előadásokra, bálokra, bulikba, kozmetikushoz, fodrászhoz. Természetes volt, hogy iskola után este 7-ig egyedül voltunk otthon. Ebéd nélkül, hideget ettünk (kenyeret, ilyesmit).

Amikor megismerkedtem a barátnőmmel, akkor jöttem rá milyen egy család. Gyerekként csak annyi esett le, hogy gyakran álmodoztam róla, milyen jó lenne ha xy barátom szülei lennének a szüleim.

Más is volt így? Hogyan lehet ezután normális kapcsoltban maradni vele? Számonkértem, beszéltem vele, de azt mondta hogy ő nem áldozta fel az életét és ezt nem is várhatta el senki tőle.


2019. nov. 26. 15:42
 1/8 anonim ***** válasza:
29%

Lehet, hogy nem úgy viselkedett, mint a barátnődé, de ha felnőttként érzed csak ezt, akkor nem volt ő rossz anya! Minden gyerek gondolja, hogy bezzeg mások szülei milyen jó fejek, lazák, megkapnak mindent, amire te is vágynál.

Ettől nem kell megromlania a kapcsolatotoknak, egyszerűen a te leendő szülőségedre vetíts át, hogy többet akarsz majd adni neki!

2019. nov. 26. 15:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim ***** válasza:
21%

Akkor most gondolj bele, hogy lehet, hogy 4 kor volt ebéd, de te akkor mikor keltél?

Nem hiszem , hogy hétvége fent voltál 6 kor. Mondjuk.


Az ember mindig másról álmodozik, aztán telik az idő,és meglátja hogy nem is volt olyan rossz.

2019. nov. 26. 16:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 anonim ***** válasza:
91%

Hát nem tudom... Szerintem meg egy gyereknek az a természetes, ahogyan náluk van, meg sem kérdőjelezi magában sem. (De attól az még közel sem feltétlenül jó.)

Én akkor jöttem rá, hogy anyám nem viselkedett jó anyaként, amikor saját gyerekem lett. És ahogy a lányom egyre-egyre nagyobb lett (kisiskolás kor, kiskamasz kor, kamasz kor, fiatal-felnőtt kor, stb.), úgy jöttem rá, hogy borzasztóan szar anya volt.

2019. nov. 26. 16:31
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 A kérdező kommentje:
Tényleg soha nem törődött velük. Soha nem ellenőrizte hogy írtunk e házit, tanultunk e. Nem kérdezett az iskoláról, a bizonyítványt se nézte meg, csak aláirta vagy mondta hogy vigyük el a mamához majd ő aláírja helyette. Minden nap reggel 7 előtt keltem, főleg hétvégén, mert akkor indultak a mesék a tévében :)
2019. nov. 26. 18:57
 5/8 anonim ***** válasza:
100%

Akkor jöttem rá, amikor anya lettem. Velünk sosem volt orvosnál, vagy apám vitt el vagy a nagyszülők.

Én mindig ott vagyok a sajátjaimmal.

Arról sincs emlékem, hogy valaha értem jött volna az oviba vagy elkísért volna a suliba. Közös játékról sincs.


Arról már inkább, hogy sosem volt ott, mert mindig kávézni ment a barátnőivel. Vagy kint ült a teraszon és bagózott.

2019. nov. 26. 22:13
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 Metionin ***** válasza:
89%
Egy gyereknek sokszor az a természetes amit otthon lát. Nekem is tök természetes volt az állandó balhé, hogy 4-5 évesen fél napra egyedül hagynak otthon, hogy nincs autónk, hogy nincs szobám, hogy hetente fürdünk. Aztán később látva az osztálytársaim körülményeit, leesett hogy ez egyáltalán nem normális. De nem csak anyagiakban, törődés szintjén is. Engem szétcsaptak otthon ha nem volt max pontos a dolgozatom, osztálytársaimat akkor se ha kettes lett. Engem elküldtek betegen iskolába, a többieket nem. Ha valami problémám volt, pl. megvertek az iskolában, le se szarták. Más szülője már az igazgató ajtaját verte ilyen esetben. Amikor ezeket szóvá tettem, a válasz az volt, hogy ha nem tetszik, lehet költözni xyz szüleihez. De összességében mégis azt gondolom, hogy kár ezen rugózni. Persze jó lett volna egy igaz család de így jártam, ez már a múlt. Persze én is számonkértem a dolgokat később, amire a válasz anyám részéről az volt hogy "másnak még ennyi se volt" apám meg közölte hogy ő mossa kezeit, neki nem kellett gyerek. Jelenleg kapcsolattartás minimális, élem az életem, ők meg alig ismernek.
2019. nov. 26. 22:20
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 anonim válasza:
100%

Látom akad sorstárs bőven..

Nekem csak az oltári cirkuszokról vannak emlékeim...

Első osztályban már egyedül jártam suliba,nemigen emlékszem egy szülinapi tortára sem...

10 évesen én főztem az ebédet szombaton,én mostam ki...

Anyák napja ünnepélyen mindenkinek ott volt az anyukája,nagymamája,nekem senki...sírva mondtam el a verset...a tanárnéni azt mondta,nézzek valakinek az anyukájára,úgy mondjam…

Mikulásünnepélyre egyedül mentem el...

Iskolai ünnepélyen fehér inget kért az ofő,nekem csak valami zöld volt,amiért az ofő aztán hónapokig szapult...

Karácsonykor a turkálóból kaptam 5 ugyanolyan kapucnis felsőt....konkrétan elmondta anyám,hol vette.

Apám szinte mindig majomarcúnak hívott,hogy a többiről ne beszéljek...


A nagypapám volt,aki kislányomnak szólított...amíg élt,még legutoljára is,mikor találkoztunk.

Mindig a nagymamámat köszöntöttem meg Anyák napján,amikor már felnőtt voltam...


Anyámat több mint 18 éve nem láttam,ezalatt egyszer beszéltünk..

Apámat 16 évig nem láttam,és most sem jó a kapcsolatunk..bár idén névnapomkor felhívott.


Levontam a szomorú konzekvenciát...

A gyerekeimmel minden nap beszélgetünk,együtt írjuk a házit,ha kell. Ha iskolai ünnepély van,igyekszem mindig ott lenni..

Az idén kapott Anyák napi virágaik az ablakunkban nődögélnek,vigyázok rájuk...egyik nap a kisfiam odajött,megölelt és azt mondta: Anya,köszönöm,hogy ilyen gondosan ápolod a virágomat...


Azt hiszem sosem leszek "igazán jó Anya",sok mindent nem tanultam meg a szüleimtől,amit talán kellett volna,de igyekszem. Az ösztönemre hallgatok,és igyekszem...


Majd az idő eldönti,hogyan értékelik a kapcsolatunkat.


Más nem marad nekem,mint az,hogy a visszajelzéseikre hagyatkozzam,mert nem tapasztaltam meg milyennek kell lennie egy anyának.


Az,hogy mit jelentenek a szüleim,más tészta...akkor járok a legközelebb az igazsághoz,ha azt mondom,egy nagy büdös semmit...nem érzek semmit,ha rájuk gondolok...

2019. nov. 27. 05:24
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 anonim válasza:
A fiatal szülők ezt csinálják :D
2020. febr. 23. 17:19
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!