Felnőttként jöttem rá, hogy Anyám soha nem viselkedett anyaként?
Gyerekként normálisnak, jónak tünt minden. Felnőttként jöttem rá, hogy például soha nem törődött velünk. Nem voltak közös hétvégi programok, nem főzött rendesen (sokszor ebédeltünk délután 4-kor mert akkor lett kedve főzni vagy volt hogy nem is volt ebéd), nem kérdezett semmit, nem tanult velünk. Jómódú volt, de mindig csak járt valahova. Előadásokra, bálokra, bulikba, kozmetikushoz, fodrászhoz. Természetes volt, hogy iskola után este 7-ig egyedül voltunk otthon. Ebéd nélkül, hideget ettünk (kenyeret, ilyesmit).
Amikor megismerkedtem a barátnőmmel, akkor jöttem rá milyen egy család. Gyerekként csak annyi esett le, hogy gyakran álmodoztam róla, milyen jó lenne ha xy barátom szülei lennének a szüleim.
Más is volt így? Hogyan lehet ezután normális kapcsoltban maradni vele? Számonkértem, beszéltem vele, de azt mondta hogy ő nem áldozta fel az életét és ezt nem is várhatta el senki tőle.
Lehet, hogy nem úgy viselkedett, mint a barátnődé, de ha felnőttként érzed csak ezt, akkor nem volt ő rossz anya! Minden gyerek gondolja, hogy bezzeg mások szülei milyen jó fejek, lazák, megkapnak mindent, amire te is vágynál.
Ettől nem kell megromlania a kapcsolatotoknak, egyszerűen a te leendő szülőségedre vetíts át, hogy többet akarsz majd adni neki!
Akkor most gondolj bele, hogy lehet, hogy 4 kor volt ebéd, de te akkor mikor keltél?
Nem hiszem , hogy hétvége fent voltál 6 kor. Mondjuk.
Az ember mindig másról álmodozik, aztán telik az idő,és meglátja hogy nem is volt olyan rossz.
Hát nem tudom... Szerintem meg egy gyereknek az a természetes, ahogyan náluk van, meg sem kérdőjelezi magában sem. (De attól az még közel sem feltétlenül jó.)
Én akkor jöttem rá, hogy anyám nem viselkedett jó anyaként, amikor saját gyerekem lett. És ahogy a lányom egyre-egyre nagyobb lett (kisiskolás kor, kiskamasz kor, kamasz kor, fiatal-felnőtt kor, stb.), úgy jöttem rá, hogy borzasztóan szar anya volt.
Akkor jöttem rá, amikor anya lettem. Velünk sosem volt orvosnál, vagy apám vitt el vagy a nagyszülők.
Én mindig ott vagyok a sajátjaimmal.
Arról sincs emlékem, hogy valaha értem jött volna az oviba vagy elkísért volna a suliba. Közös játékról sincs.
Arról már inkább, hogy sosem volt ott, mert mindig kávézni ment a barátnőivel. Vagy kint ült a teraszon és bagózott.
Látom akad sorstárs bőven..
Nekem csak az oltári cirkuszokról vannak emlékeim...
Első osztályban már egyedül jártam suliba,nemigen emlékszem egy szülinapi tortára sem...
10 évesen én főztem az ebédet szombaton,én mostam ki...
Anyák napja ünnepélyen mindenkinek ott volt az anyukája,nagymamája,nekem senki...sírva mondtam el a verset...a tanárnéni azt mondta,nézzek valakinek az anyukájára,úgy mondjam…
Mikulásünnepélyre egyedül mentem el...
Iskolai ünnepélyen fehér inget kért az ofő,nekem csak valami zöld volt,amiért az ofő aztán hónapokig szapult...
Karácsonykor a turkálóból kaptam 5 ugyanolyan kapucnis felsőt....konkrétan elmondta anyám,hol vette.
Apám szinte mindig majomarcúnak hívott,hogy a többiről ne beszéljek...
A nagypapám volt,aki kislányomnak szólított...amíg élt,még legutoljára is,mikor találkoztunk.
Mindig a nagymamámat köszöntöttem meg Anyák napján,amikor már felnőtt voltam...
Anyámat több mint 18 éve nem láttam,ezalatt egyszer beszéltünk..
Apámat 16 évig nem láttam,és most sem jó a kapcsolatunk..bár idén névnapomkor felhívott.
Levontam a szomorú konzekvenciát...
A gyerekeimmel minden nap beszélgetünk,együtt írjuk a házit,ha kell. Ha iskolai ünnepély van,igyekszem mindig ott lenni..
Az idén kapott Anyák napi virágaik az ablakunkban nődögélnek,vigyázok rájuk...egyik nap a kisfiam odajött,megölelt és azt mondta: Anya,köszönöm,hogy ilyen gondosan ápolod a virágomat...
Azt hiszem sosem leszek "igazán jó Anya",sok mindent nem tanultam meg a szüleimtől,amit talán kellett volna,de igyekszem. Az ösztönemre hallgatok,és igyekszem...
Majd az idő eldönti,hogyan értékelik a kapcsolatunkat.
Más nem marad nekem,mint az,hogy a visszajelzéseikre hagyatkozzam,mert nem tapasztaltam meg milyennek kell lennie egy anyának.
Az,hogy mit jelentenek a szüleim,más tészta...akkor járok a legközelebb az igazsághoz,ha azt mondom,egy nagy büdös semmit...nem érzek semmit,ha rájuk gondolok...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!