Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Nagyszülők » Természetes dolog, hogy...

Természetes dolog, hogy anyukám szinte nonstop a férje lányánál van, annak a gyerekeire vigyáz, a saját unokáit pedig alig látja?

Figyelt kérdés

Van egy 5 éves fiam és egy 3 éves lányom. A körülményeinkről annyit, hogy jó házasságban élek, jó anyagi helyzetben vagyunk, a férjem és én is dolgozunk, a gyerekek oviba és bölcsibe járnak.

Amikor (5 éve) megszületett a fiam, anyukám remek nagymamává vált. Aztán a lányom születésével ez csak erősödött, úgy éreztem, mintha a saját karom meghosszabítása lett volna, számíthattam Rá, és nagyon megbíztam Benne a gyerekekkel kapcsolatban.

Mióta a férje lányának is születtek gyerekei (és főleg, amióta a férje lánya a 3 hónapos baba mellől ment vissza dolgozni), anyukám szinte állandóan náluk van, azokra a gyerekekre vigyáz (a nagyobbik 3 éves bölcsis, a kicsi még csak 8 hónapos).

Ez a helyzet kb. 5 hónapja. Mostanra az én gyerekeim teljesen eltávolodtak a nagymamájuktól, attól a nagymamától, akire szinte második anyjukként tekintettek.

Rengetegszer jeleztem Neki, hogy nekem ez nagyon rosszul esik, az elején finoman, aztán nyilván már többször veszekedve is, mert úgy érzem, tudna változtazni, mégsem teszi.

Azt sejtem, hogy a férje erőlteti, hogy menjen vigyázni azokra a gyerekekre, ugyanid a szülők állandóan dolgoznak.

Csak fáj, hogy azok miatt a gyerekek miatt az én gyerekeim szinte elveszítették a nagyijukat. Arról nem is beszélve, hogy (bár szerencsére nem gyakran betegek a gyerekeim), nekem is szükségem lett volna a nagyszülői segítségre, amikor a két gyerekem télen mondjuk hetekig zsinórban volt beteg. Megoldottuk a férjemmel, az én munkahelyen nagyon megértő hál' istennek, egyszerűen fájt az, amit anyukám ilyenkor mondott: "sajnos nem érek rá, Ágikának (nem így hívják) dolgoznia kell, oda kell mennem vigyázni azokra a gyerekekre". Az nem érdekelte, hogy nekem is dolgoznom kellett volna, és nem akartam visszaélni a munkáltatóm jóundulatával. Meg az is sz.rul esett, hogy az ő saját beteg unokáira nem lenne fontosabb vigyázni, mint a férje unokáira?

Egyébként a házasságuk egy kalaé sz.r, az egész egy merő képmutatás. A férje lánya a kapcsolatuk elején lek.rvázta anyukámat, mert nem házasodtak azonnal össze, hanem egy ideig együtt éltek. De anyukám szerint ez egy megbocsátható bűn, hiszen a lány bocsánatot kért.

Tegnap azt mondta a fiam, hogy Ő igazából nem is szereti a nagyikát. Sosincs velünk, nem játszanak úgy, mint régen. Annyira szomorú volt hallgatni.

Szerintetek én túlzom el, vagy egy nagymamának jobban jelen kellene lennie az életünkben, ha egyébként megteheti, mert már nyugdíjas, ideje van rá. Azt mondja, neki oda mennie kell, úgy tekint arra a gyerekvigyázásra, mint egy munkahelyre. Mi vagyunk a szeretet, azoka gyerekek pedig a munka, és most a munka a fontosabb. Szíven ütöttek a szavai.

Ti mi tennétek? Tennétek egyáltalán valamit?

Köszönöm,ha elolvastátok.


2018. máj. 18. 10:41
1 2 3 4
 11/34 anonim ***** válasza:
80%
Vagy a férje tartja valahogy sakkban vagy anyád akaratgyenge vagy mindkettő.
2018. máj. 18. 12:18
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/34 anonim ***** válasza:
92%
Nem minden nagymamának evidens az unoka...az en anyámnak se. Havi 1x 3oras ebed az unokakkal, ennyi lett a kapcsolatuk. Anyám éLni akar es sok neki a ket (mar nem kicsi) unoka... Neki az a két unoka láthatóan kedvesebb. Nem tudsz mit tenni, erőszakkal főleg nem. Hagyd őket, ne hivd ne jelentkezz, hátha ráeszmél....
2018. máj. 18. 12:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/34 anonim ***** válasza:
93%
Anyukád gyenge és társfüggő. Gondolom, ha nemet mondana a palija gyerekének a gyerekeire való vigyázásra, akkor a pasija játszmázna vele otthon. Pl. hosszú duzzogások, szexmegvonás vagy állandó perlekedés. Ismeri ő milyen ember, hidd el nekem, csak a vére árán is a békesség látszatát akarja fenntartani. Így inkább megtagadja a saját vérét, mert az ugye a sajátja, azzal nem kell törődni, az anélkül is meglesz neki - ebben nagyon nagyot téved - mig a többiek szeretetéért, elfogadásáért meg kell küzdenie és a többiek ezt maximálisan ki is használják és ő ezt hagyja, mert megkapja érte azt a hamis rajongást, amivel magukhoz láncolják, csak hogy az állandó csicskájuk meglegyen, amig ők zenélgetnek. A gyerekeiket nem is maguknak, mint inkább a társadalomnak szülték és az állandó és alamizsnán - rozoga kocsi, benzinpénz - ellévő csiccska pótmaminak. Tudom, hogy fáj neked, hogy nincs a gyermekeidnek nagymamájuk és tudom, hogy nem a segítsége kell, hanem a társasága. De sajnos ezt be kell látni, hogy anyukád olyan hálóba gabalyodott, amiből nagyon nehéz magát kikerekíteni, ahhoz önkritika, erő kéne, ami anyukádnak teljesen hiánzik. Tudom, hogy nehéz, de tényleg az a megoldás, hogy túllépsz ezen, tényleg leválsz. Leválsz ógy, hogy képes legyél megtenni, ha anyudnak lesz rád szüksége, meg tudd neki mutatni, hogy mi fájt neked a múltban úgy, hogy tényleg átirányítod a "választott" családjához, hogy majd akkor ők hálából biztosan segítenek. Persze nem fognak, ekkor megmutathatod csalódott anyukádnak, hogy te és ti itt vagytok. Sajnos ez idő. Sok idő, de szerintem csak ez fog eredményre vezetni.
2018. máj. 18. 12:35
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/34 anonim ***** válasza:
16%

Nem vagy te egy pöttyet önző és irigy? Haragszol arra a családra, ezért zokon veszed, hogy anyukád segít nekik, pedig valószínűleg nem kényszerből teszi. Utálod a férjét, ezért igyekszel leválasztani róla anyut (csak vele tervezel programot, a pasi menjen, ahová akar, stb.).

Ne a másiknak segítsen, hanem a te szoknyád mellett üljön, és fogja a kicsi kezet.

Ha elmúltál már 14 éves (ami valószínű, ha 5 éves a fiad), akkor ez nagyon gáz. Hagyd már békén anyádat! A te gyerekeidet nem ő vállalta, nem kötelessége neki a lányod popsiját törölgetni.

Az meg, ahogy a férjéről beszélsz, felháborító.

2018. máj. 18. 12:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/34 anonim ***** válasza:
19%

"jó házasságban élek, jó anyagi helyzetben vagyunk, a férjem és én is dolgozunk"

A kérdező tipikus esete annak, ha nincs gond, csinálunk magunknak

- még pedig gyűlölködéssel csinálunk gondot.

2018. máj. 18. 12:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 16/34 A kérdező kommentje:

A férjéről hallott dolgokat nem magam találtam ki, nem is a szomszéd nénitől hallottam, hanem a saját tulajdon lányától. Az a lánya állított az apjáról gyomorforgató dolgokat, akinek a gyerekeit most anyukám 24/7-ben felügyeli. Ez azért sztem nagyon gusztustalan. Ez képmutatás a javából. Oké, anyukám döntése, ha ő megbékélt, viszont nekem jó képet kell vágnom ahhoz, ha ezekért az emberekért tűnt el szinte teljesen az anyukám az én és a gyerekeim életéből?

Igen, elmúltam 15, 35 éves vagyok, és pici koromtól kezdve nagyon meghitt szoros volt anyukámmal a kapcsolatom. Most meg hiányzik, és nem értem, miért érdemelnek azok a gyerekek többet anyukámból, mint az én gyerekeim.

Ezt vszleg sosem fogom megérteni. Azt megpróbálhatom, hogy megpróbálok úgy élni, mintha már nem lenne anyukám, sosem hív, sosem jön, ha pedig véletlenül bejelentkezik, fogadjuk, ha ráérünk épp. Éljük az életünket. Persze, ilyenkor mindig visszakanyarodom oda, hogy az én gyerekeimnek nem adatik meg az ,ami nekem gyerekkoromban megadatott, a nagyszülők. Akik nagyon fontosak lennének.

Mindegy, feldolgozzuk.

2018. máj. 18. 12:50
 17/34 A kérdező kommentje:
15-ös, ezeket a háttérinfókat a körülményeinkről azért írtam le, mert el akartam kerülni, hogy azt gondolják azok, akik a kérdésemet olvassák, hogy valamiféle ráutaltság vagy függés miatt ragaszkodnék ennyire az anyukámhoz. Nem a segítsége miatt kellene stb. Nem ragozom.
2018. máj. 18. 12:54
 18/34 anonim ***** válasza:
16%

Elhiszem, hogy hiányzik anyukád, de éppen most vadítod teljesen el magadtól. Olyan vagy, mint a szülő, aki nem engedi el a kamasz gyerekét.

Egyszerűen szeresd, örülj neki, ha ráér, szervezz olyan programot, ahová a másik két kicsit is vinni lehet, haverkodj össze a férjével, hogy a gyerekeiddel együtt sokszor meglátogathassátok őket, és szívesen látott vendégek legyetek. Ha felhívod, vagy felhív, ne nekiess, hogy miért a másiknak segít, hiszen így persze, hogy nem hív szívesen!

2018. máj. 18. 12:58
Hasznos számodra ez a válasz?
 19/34 anonim ***** válasza:
26%

Nagyon cink ez az "úgy teszek mintha halott lenne" dolog.

Én 25 voltam, mikor anyu meghalt és nem, nem olyan, mintha csak havonta egyszer találkoznátok. És állati nagy hülye vagy, ha ezt csinálod. Amúgy meg szerintem egy 5 éves magától nem mond ilyet, csak ha téged ismételget...

Anyukád 35 évig melletted volt, mindent megtett érted, imádtátok egymást és ha 5 hónapig máshogy csinál dolgokat, akkor egyből számodra halott?!


Ráadásul annyi volt a legnagyobb problémád ebben az időszakban, hogy te kellemetlenül érezted magad, amiért a munkahelyed rendes volt és a beteg gyereked mellett lehettél.

Annyira aránytalan a reakció, hogy hihetetlen.

2018. máj. 18. 13:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 20/34 A kérdező kommentje:

Nagyon kedvesek vagytok, köszönöm, még azoknak is, akik nem voltak túl kedvesek (átgondolom a negatív észrevételeket is, bár volt 1-2, amivel nem értek egyet).

Az utolsó válaszoló nagyon szépen írt. Persze, meg kellene próbálnom nem elvadítanom magamtól, én is látom, hogy pont ezt teszem. Csak egy picit a méltóságom szól ilyenkor közbe: miért kell nekem ezt elfogadnom? Mi rosszat tettem én anyukámnak, ami miatt ő úgy gondolja, simán lecserélhet engem és a gyerekeimet egy másik családra? Én sosem azt kértem, velük ne foglalkozzon, csupán annyit, hogy legalább egyenlő mértékben. Ezt miért nem lehet teljesíteni?

Én azt gondolom, a gyerek felelősség, legyen szó kicsi gyerekről, vagy felnőttről. Úgy érzem, anyukámnak nincs joga most lepasszolni engem, ha pici koromtól abban a szellemben nevelt, hogy a szoros, meghitt, ragaszkodó kapcsolat mindennél többet ér. Mintha felrúgna egy szerződést.

Lehet, hogy gyerekes, amit írok, de abban biztos vagyok, hogy az én gyerekeim nem fogják ilyen cefetül érezni magukat majd felnőtt korukban. Ott leszek, ha szükségük lesz rám az unokáim körül.

2018. máj. 18. 13:09
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!