Gerinctelen dolog sajnálni a pénzt a saját gyerekünktől?

Szegeny ember nem tud adni, a gazdag pedig ugy is ad.

Nem az a lenyeg, hogy kapsz-e ... hanem, hogy adsz-e!

"Ha lesz nekem gyerekem, persze én sem fogok elhalmozni minden szarral, csak a fontos dolgokkal. Magyarul olyan cuccokat veszek majd neki, aminek értéke van, és amit kitud használni."

Tudod, sokszor az általad említett szülök is ezen a véleményen vannak, ellentétben a gyerekkel - mert szerintük fontos a "minden sz.ar", a szülö szerint meg nem

Amúgy az a vicc,hogy aki Magyarországon gazdagnak számít,az attól az 90%-ban,hogy konkrétan a saját xarát megenné,ha csak egy fokkal lenne kevésbé büdös.

Szerinted kik szereznek menő használt ruhát gyűjtésből?Persze,hogy aki viszonylag jól áll anyagilag.

Nekem van egy ismerősöm,aki a gyerekének egy üdítőt nem fizet pluszba vendéglátó helyen,pedig olyan szinten gazdag,hogy kínjában azt se tudja,mibe fektessen.Vagy

horvát apartmanos nyaraláson a gyerekeinek lejárt poros tejbegrízt hozott.Szegény gyerekek végig fosták azt az egy hetet.

Másik pasas meg a lányára sajnált egy szem paradicsom árát,pedig hasonlóan állt anyagilag.

Na,Magyarországon ezért nem rakják ki egy kinti polcra zárás után a lejárt cuccokat,mert amilyen a legtöbb gazdag,még azon is spórolna,ha tehetné.Nyugaton pl. ez működik,pl. Franciaországban.

Linkelj már be egy pár ilyen kérdést, mert ez így nagyon általános és semmitmondó. Ezenkívül ha találtál is itt ilyesmit, én azért meghallgatnám a másik oldalt is.

Én is megyek majdnem minden évben egzotikus nyaralásra a gyerekeim nélkül. Normális kaját kapnak, saját maguk választják ki a ruháikat ésszerű kereteken belül, különtanárt, nyelvvizsgát, jogsit, hobbikat, edzéseket, egyetemistának albérletet is fizetek, együtt is megyünk olcsóbb utakra. Az egész családot nem tudnám vinni igazán egzotikus helyre, 2-3 hetes nyaralásra, viszont megteremtem a lehetőséget nekik, hogy ők is mehessenek majd, mert lesz olyan jövedelmük. Innentől kezdve fikarcnyi lelkiismeretfurdalásom nincs amiatt, hogy én 15-20 évi munka és gyereknevelés után megengedek magamnak ennyi "luxust", amúgy nekik sincs problémájuk ezzel.

Térjünk vissza erre a kérdésre, ha már felneveltél 2 gyereket tisztességben, becsületben, mert látszólag fogalmad sincs, mit jelent és mivel jár a gyerekek nevelése. Napi szintü lemondások, napi, szinte 24 órás elfoglaltság szülönek lenni. És ez nem rinyálás vagy panaszkodás, ez tény, amit egy normális szülö szó nélkül tesz. Hiszen azért van gyermekünk, mert öröm gondoskodni róla. Bármit megtennék a gyermekemért és meg is teszek. Meg is kap mindent, amire szüksége van. De ez nem azt jelenti, hogy megkap mindent, amit szeretne. A gyereknevelés arról szól, hogy felkészítsem a gyermekemet a felnött életre, ami nem azt jelenti, hogy tömöm folyamatosan pénzzel, mert akkor nem fogja megtanulni, hogy értéke van. A gyereket elsösorban szorgalomra kell nevelni és ha ez sikerül, akkor többet adtál neki bármennyi pénznél. A szülök mindennapjai gyermekeik körül forognak, alárendelik magukat a gyeermekeknek, csak mivel ez természetes, észre sem veszed. ugye neked is mindig volt tiszta ruhád a szekrényedben, meleg kaja az asztalon, tetö a fejed felett? Ezeket nem a Jézuska hozza ám, hanem keményen meg kell érte dolgozni. A melóhelyen, utána otthon. Az év 365 napja erröl szól, ne sajnáld már a szülötöl, ha egyszer - kétszer al akar menni kikapcsolódni gyerekek nélkül, abból a pénzböl, amit saját maguk kerestek meg. Ez nem önzés, ez pihenés és feltöltödés, amihez nemhogy joguk van, de szükségük is van rá. Ne legyen már törvényszerü, hogy a szülönek csak kötelessége van és a félrerakott pénzt csak a gyerekekre költheti!

1# Furcsa nekem az ilyen gondolkodás, de természetesen tiszteletben tartom, föleg, hogy ezt így bevállalod. De azért gondolj arra is, hogy 60-70-80 évesen ki lesz melletted, ha nem lesz családod.

Szerintem a mértéktől függ. Van, aki már akkor is bőg, hogy sajnálják rá a pénzt, ha nem akarnak neki Converse cipőt venni, "csak" kínait. Meg ha a szülők nem túlzottan pénzesek, és a gyerekre is legalább annyit költenek, mint magukra (mert azért magával is kell foglalkoznia az embernek... az sem egészséges, ha én száraz kenyeret eszem, hogy a gyerekemnek legyen egy új pólója, ha van másik 5).

Azokat bizony gerinctelennek tartom, akinek lenne is pénze, magára sokat költ és a gyereknek apróságokra, alap dolgokra nem tölt (nyilván amennyiben azok nem veszélyeztetik a gyerek egészségét... nem cigire, alkoholra gondolok :D). Nekünk is van olyan ismerősöm, aki a gyerekének sima kifőtt tésztát ad mindenféle szósz nélkül, de magára meg elkölt 200e Ft-ot egy nap alatt a plázában. Na ez gerinctelenség. És ebből nem a pénz értékét tanulja meg leginkább a gyerek, hanem azt, hogy másnak mennyire törődő szülei vannak, az övé meg egy katasztrófa.

"Végülis az. Én pont ezért nem akarok gyereket. Túlságosan jó az életem, nem akarok belőle másnak adni. Inkább a gyerektelenség"

Én meg felteszem a kérdést: mit ér az élet gyerek nélkül?

Lehet hogy tizen-, huszonévesen még van buli, haverok, pia, de aztán szépen lassan mindenki megkomolyodik, párkapcsolatba lép, saját munkát, lakást építenek ki, fizetik a csekkeket, nyírják a füvet, megjavítják a csapot, ha elromlott, gyermeket vállalnak, viszik oviba, suliba, segítenek a háziba.

Ha ez neked lelki sérülés, akkor élj egyedül. Senki nem tiltja.