Tényleg én vagyok önző?
Családommal közös udvarban, de külön bejáratú lakásban élünk. Nagymamám 85éves, szellemileg tiszta, teljesen önellátó, segítségre csak a vércukormérés-inzulinozás terén szorul. Édesanyám intézte, ápolási díjon volt Mamával. Sajnos, elég nehezen jönnek ki egymással, gyakran összekapnak.
Néhány hónapja Édesanyám visszament dolgozni, a reggeli és a déli inzulinozást én intézem. Itthon dolgozom.
Sajnos Anyu egészsége megromlott, újra itthon marad.
Amikor elmondtam férjemnek, az volt a reakciója, hogy akkor, ugye, édesanyám intézi a reggeli dolgokat Mamával?
Általában 7kor kelünk, 8kor felrongyolok Mamához, megszúrom, teát-kávét csinálok neki, ez kb 20-25percet vesz igénybe, s megyek vissza. Párom 11kor megy el dolgozni. Mama ellátásán kívül a reggelt-délelőttöt vele töltöm, a napom úgy szervezem, h mire este hazaér, minden kész legyen, s csak vele foglalkozzam. 7éve vagyunk együtt, nagyon szeretem. Nem akarom elveszíteni... De a nagymamámat sem akarom cserben hagyni... Férjem szerint megtöröm a reggelek varázsát. Nekem viszont szükségem van rá, h Mamát tutujgassam...
Tényleg önző vagyok???
Mamát 80évesen állították be inzulinra. Szegénykém, utálja az egészet. Tiszta szellemileg, de makacs. Félő, nem szúrná magát.
Anyum most intézi a leszerelését, de a fő gond az, hogy mindkettő makacs. Nagyon sokat konfrontálódnak, de Mama alapból is jobban tolerál engem, a napja is más, ha én keltem. Pl, ha tudja, h én megyek, akkor úgy vár, h redőny felhúzva, tálca, csészék elmosva... Ha Anyu megy, akkor nem csinálja meg, Anyunak kell, s egész nap mérges, veszekedős. Ezért is ragaszkodnék az ébresztéséhez én. Meg, kb ő nevelt fel, illetve ő ébresztett, indított minden reggel, még 18évesen is csinálta a reggeli szendvicsemet.
A másik meg, 4éve nagyon beteg lett, több, mint egy évig feküdt. Akkor én ápoltam, mosdattam, pelenkáztam. Egy év után lett újra önellátó, akkor férjem kérésére a maradék szükségletével, kávé, tea, stix, inzulin, átadtam Anyunak, de nagyon megviselte mindkettejüket a váltás. Állandóan veszekedtek, Mama nagyon haragudott, h cserben hagytam.
Nagyon megviselte Mamát akkor a változás, egyszerűen nem merem és nem is akarom ennek kitenni Őt, de Anyut se...
Nem, nem tervezünk gyereket, illetve nekem nem is lehet.
Valahogy rohadt a helyzet, nem akarok választani a nagymamám és a férjem között, de ez nagyon "melyik ujjamat harapjam" helyzet.
válasza:
válasza: válasza:"A férjeddel komoly problémák vannak"
...hogy még mindig ott van, ahol ő az utolsó a sorban, és amúgy is csak egy megtűrt személy.
Gondolom, hogy egyetlen nővel tervezte az életét és nem pedig hárommal, akik egész nap veszekednek egymással.
A helyében már régen leléptem volna, és kerestem volna egy olyan nőt aki megbecsül.
válasza:Min veszekedik Mama és Anya? Nem lehetne kibékíteni őket?
Cseréld el Anyával a reggeli inzulinozást pl. délire és foglalkozz a Mamamával napközben, ne korareggel.
Férjed alvásidejét most kettévágod. Lehet, nem mondja, de ti hárman azért napközben is pihenhettek.
Mama be tudná adni magának is az inzulint. Jóban vagytok, nem észleli, hogy kétségek közt vagy?
Nekem gyanús, hogy a 3 nő közül Téged, a legsérülékenyebb kapcsolatút terhelnek a gyógyszerezéssel a legkényesebb időpontban.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!