Hogy bírjátok elviselni?
Sziasztok!
Nagymamámnál demenciát állapítottak meg 1 évvel ezelőtt. Semmi baj nem volt, egészen fél évvel ezelőttig, akkor kezdett el látványosan romlani az állapota. Én otthonról dolgozom, ezért napközbenre "beköltözöm hozzájuk", hogy ne legyenek teljesen egyedül és papám el tudjon menni sétálgatni meg boltba.
Viszont újabban egyre elviselhetetlenebb. Direkt kötekedik, rosszindulatú lett és gonosz. Egyre nehezebben viselem idegileg. Tudom, hogy nem tehet róla, nem is szoktam visszaszólni, elengedem a fülem mellett. Viszont esténként sírva megyek haza, úgy felőröl idegileg. Ráadásul erőszakos és ha valami nem úgy van ahogy ő akarja, akkor agresszív.
Eddig felajánlottam, hogy segítek papámnak, de újabban ez elvárt lett és ha esetleg nem érek rá, akkor én vagyok a világ legszemetebb embere. A testvéreim messzebb laknak, nem tudnak átugrálni, anyukám meg késő estig dolgozik, így maradtam én. De nem tudom meddig fogom így bírni, most háttérbe szorítottam a munkám, a magánéletem és minden mást, de kezdek kiborulni.
Szívesen fogadnék tanácsokat vagy csak beszélgetnék valakivel aki hasonló cipőben jár(t). Ti hogy oldjátok meg ezeket? Hogy viselitek lelkileg?
válasza:Egyrészt semmi esetre se hagyd, hogy ez a "te dolgod" legyen, mert ezt a családnak közösen kellene megoldania.
Másrészt egy demens embert ellátni nem egyszeü dolog, ez egész napos (24 órás) feladat, amit egy szakképzett ápoló tud csak elvégezni, privát ember nem, mégha családtag is.
Vagy fogad a család egy szakembert (illetve legalább kettöt váltásban) mellé, vagy megfelelö intézetbe adjátok, ahol gondoskodnak róla és vigyáznak rá.
Az elsö talán a könnyebben elfogadható, de ha romlik az állapota, akkor a második a biztonságosabb megoldás.
Azt senki nem várhatja el töled, hogy a munkádat és az egészségedet feláldozd, föleg, hogy igazán segíteni nem tudsz.
válasza:Be kene latnia a csaladodnak, hogy nem hagyhatnak magadra egy ekkora feladattal.
Egy kisgyerekkel is 0-24-ben otthon van a mamaja kb. ket evig. Ott raadasul besegitenek az anyai osztonok is. Egy demens idos ember sokkal behezebb feladat, mint egy baba, keptelenseg ebben a helyzetben egyedul helytallnod.
válasza: válasza:Úgy hogy beadtuk intézetbe, de addigra apám fogyott 15 kilót, én meg majdnem megbuktam 11-ben két tárgyból is.
Egyébként nem kell felajánlani semmit, hanem hívni kell egy ápolót vagy beadni otthonba.
NEM a te dolgod a demens nagyit kezelni, hanem a családé, vagy szakszerű gondozóé!
válasza:A demens családtagot NEM NEKED kell ellátni, a helyzetet NEM NEKED kell megoldani, hanem a CSALÁDNAK összeülni, és megbeszélni, hogy ápolót fogadtok vagy intézetbe adjátok, a költségeket elosztani egyenlöen és ennyi.
Ha valakinek meg kifogása van az ápoló vagy intézetbe adás ellen, ANNAK meg van a lehetösége magához venni a mamát.
válasza:Köszönöm mindenkinek.
Én csak azért vállaltam be amíg bírom, mert nagyon sajnálom. Emlékszem amikor vitt játszótérre vagy adta a zsebpénzt vagy csak amikor esti mesét mondott. Ezért sem akartam magára hagyni többek között.
Főleg az a bajom, hogy hihetetlenül agresszív lett és néha megijedek tőle. 50 kilós nő vagyok, nem tudom visszatartani ha olyan van, bántani meg nem szeretném. Egyelőre nem fajult tettlegessegig a helyzet, "csak" szóban bántalmaz és ordibál velem. Tudom, hogy nem tehet róla és igyekszem türelmes lenni.
Gondolom ez ennél csak rosszabb lesz és lesznek durvább dolgai. Komolyan mondom néha úgy néz rám, mint ha utálna...látszik a gyűlölet a szemeiben és sosem volt ilyen.
Összehívtam estére a "családi tanácsot" és megbeszéljük, hogy hogyan tovább. Bíztam abban, hogy legalább 1 embernek van jó tapasztalata (nem romlik, gyógyszerekkel szinten tartható stb), de akkor nem is reménykedem. Köszönöm még egyszer.
válasza: válasza:A gyakorlati oldalát már a többiek leírták, én a lelki oldalához szólnék pár szót.
Az én mamám is demens volt élete utolsó éveiben. Nagyon nehéz ez a hozzátartozóknak, hiszen ilyenkor már csak testben van ott a mama, de lélekben, szellemben már nem ő az. Tudom, hogy tudod mindezt, de más tudni elméletben és más megélni nap mint nap.
Sajnos valószínűleg nem lesz más megoldás, mint állandó ápoló felfogadása, vagy idősek otthona, ahol állandó felügyelet alatt van. Persze ezért is (bármelyikért) utálni fog mindenkit, sajnos ez ezzel jár. :(
Nehéz így felfogni, de arra kell gondolnod, hogy ő nem az a mama, akit te ismersz. Illetve igen persze, de beteg az agya szegénynek, és nem akarna ő téged bántani, gonoszkodni, ha rajta múlna - de nem rajta múlik.
Sok erőt, és mielőbbi lehető legjobb megoldást kívánok nektek!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!