Ha egy idős ember várja már a halált, az önzőség?
Ismerek olyan legyengült, idős hölgyet, aki már azt várja, hogy „egy nap szépen elaludjon, és ne keljen fel többé.” Ez önzőség? Miközben a gyerekei még sokáig szeretnék, ha köztük élne, látná a dédunokák születését, az unokák esküvőjét stb.
Az idős néni viszont azt mondja, hogy Ő tisztességgel felnevelte a gyerekeit, sőt, már az unokái is mind felnőtt emberek, és már nem bír úgy dolgozni, mint régen (nyugdíjasként is mindig a kertjében dolgozott). Már nem látja, mi értelme van az életnek, mert csak szenved, nem bír kimenni a kertbe, az Ő meglátása szerint csak gondot okoz a gyerekeinek stb. Ezért minden este abban reménykedik, hogy nem kel fel reggel.
Mi erről a véleményetek?
Nagyon szeretik a gyerekei és az unokái is, rendszeresen, felváltva járnak hozzá, kivezetik az udvarba, hogy egy kicsit kint üljön a szabadban. Ő nagyon hálás is ezért, és tudja, hogy szeretik, de ahogy hallom, mégis úgy fogja fel, hogy Ő már csak teher nekik, és zavarja, hogy miatta korábban kelnek a gyerekek / unokák (munka előtt még beugornak hozzá), vagy a szabadidejükből vesz el, hogy segítsenek neki.
A néni közel harminc éve özvegyült meg, azóta egyedül él (pár hónap múlva lesz 90), és azóta mindent szeretett egyedül megoldani, olyan típus, aki csak legvégső esetben kér segítséget. Szerette saját maga elrendezni a dolgait. :) Soha nem volt magának való, a szomszédok is imádják, de ami az Ő véleménye szerint az Ő dolga volt, az csak az Ő dolga volt. :) Gondolom, ezért is szenvedés neki átélni azt, hogy pár hét alatt annyira legyengült, hogy lépcsőzni, sétálni már nem nagyon tud, és nincs ereje pl. a kertben tevékenykedni.
Egyébként ez valóban étvágytalansággal jár, nem nagyon akar enni, tegnap láttam, le is fogyott nagyon. :/
válasza:Az én anyukám ( idén lesz 80 éves) évekkel ezelőtt azért imádkozott, hogy hamarabb haljon meg, mint ahogy a parkinzonja miatt rám kelljen szorulnia. Amikor ezt nekem megmondta, nekem nagyon rosszul esett, hogy nem nézi ki belőlem, hogy tudnék és akarnék rá vigyázni, pláne, hogy ápolónő is vagyok. AZóta 6 éve már elhoztok otthonából ( kis híján a halálán volt) és betegségéhez képest jól van, törődök vele,javult a kapcsolatunk, szerintem nem is szenved.
Ebből az egészből azt akartam kihozni:érthető az elvágyódás, mindannyian így leszünk, ha megérjük, de megtanulandó: hogy van olyan élethelyzet, vagy szerep amikor meg kell tanulnuk másokra bízni magunkat. Az alázat, mely ebből a földi szenvedésből fakad,megtisztítja a lelket. Hiszek a halál utáni folytatásban, és oda keskeny az út, ezért van erre szükség.
Azt is meg kell tanulnunk ebben a földi életben, hogy ne a munka elvégzésének értékével lássuk értékesnek önmagunkat.
válasza: válasza: válasza:szerintem inkabb a gyerekek reszerol onzoseg, ha csak arra gondolnak hogy nekik jo hogy van, es arra meg nem, hogy neki mar szenvedes az elete.
Az viszont mar onzoseg, pontosabban gonoszsag, ha visszael a gyerekek/unokak erzelmeivel, es oket ilyesmikkel traktalja
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!