Bunkó volt és megsértődött, én lennék a hibás?

A lényeg, 3-an ültünk a szobában, a húgom, az unokahúgom és én. A tesóm kérdez tőlem valamit, én arra válaszolok, de még mielőtt befjezhetném az unokahúgom belevág a szavamba és a világ legtermészetesebb módján folytetje, még akkor is amikor rászólok, hogy ne vágjon a szavamba. Mintha ott se lennék folytatja és megint mondom, hogy ne vágjon a szavamba, ezután mondja nekem felháborodva, hogy: Na jó akkor szevasz! És megsértődve kimegy a szobából. Mintha én lettem volna a bunkó aki megsérti, miközben észre sem veszi, hogy nem tudja a normális elvárható alap etikettet, hogy amíg más beszél, ráadásul ha kérdezik is, nem vág a szavába. Középiskolás, éretségizik a tanévben, szóval nem 5 éves kisgyerek már. Ő pesten jár suliba, és észrevettem, hogy amikor az osztálytárasai hívják telefonon akkor olyan nagyasszonyosan és nagyképűen beszél, hogy én érzem magam kellemetlenül. Átcsap egy ilyen színpadias beszédmódba ami eléggé furcsa és idegesítő.

Persze ezek apróságok, de rá lehet jönni az ember igazi jellemére.

Az anyja pontosan ilyen. Elhív beszélgetni és nem hagy szóhoz jutni, simán beszél fél órát úgy, hogy én finoman jelzem, hogy közbeszólnék, mivel ez egy beszélgetés lenne, de mintha nem érdekelné, csak mondja. Egyszer annyira felidegesített, hogy elkezdtem válaszolni egy ilyen beszélgetés alkalmával és nem hagyta abba :D egyre feljebb kellett vinni a hangsúlyt mindkettőnknek, szinte már kiabáltunk, de nem hagyta elmondani amit akartam. ott is hagytam :D Ilyen helyzetekben én nem érzem magam a hibásnak, sőt, inkább ők bunkó parasztok nem?