Miért kell segíteni olyan embereken, akik a hozzáállásuk alapján ezt abszolút nem érdemlik meg?
Nemrég láttam pár részt a "My 600 lb Life" című sorozatból, ami arról szól, hogy a brutálisan elhízott embereknek próbálnak (orvosok, család, stb.) segíteni lefogyni.
Viszont nem egy olyan volt közülük, akik úgy bántak a nekik segíteni próbáló emberekkel mint a szeméttel, szidták őket, a kamerának játszották a szentet, mindenki tehet a morbid méretű elhízásukról csak ők saját maguk nem, iszonyatosan önzők voltak, csak magukkal törődtek, nem foglalkoztak azzal, hogy mennyi energiát, időt vesztegetnek el a körülöttük lévő emberek arra, hogy neki segítsenek.
De a valóságban is ezt tapasztalom. Vannak olyan emberek, akik megérdemelnék a segítséget, de mégsem kapnak. És vannak olyanok, akik ezt abszolút nem érdemlik meg, ennek ellenére megkapják a segítséget.
Ilyen hozzáállással miért kell segíteni másokon? Vagy csak én gondolom így?
Nem az lenne a minimum, hogy az illető változtat a hozzáállásán?
Ebben a "My 600 lb Life" című műsorban is volt olyan ember, aki semmibe vette a neki segítőket, lefogyasztották, majd sz@rt az egészre, visszahízta az összes leadott zsírt, és bele is halt. Tehát a neki segítő emberek kb feleslegesen pocsékoltak el az életükből jó sok időt. Közben pedig ez a kövér ember panaszkodott a kamerának, hogy már mozogni sem tud, meg fog halni, stb.
És meg is történt.
Az egyik munkahelyemen is volt ilyen. Egy idő után már senki sem segített neki semmiben, mert ő is úgy beszélt mindenkivel, mintha a seggéből rángatta volna ki őket. Aztán mikor mindenki elküldte a francba, kiakadt, hogy őt senki sem szereti, neki senki sem segít.
nektek mi erről a véleményetek? Ti hogy kezelnétek ezeket a helyzeteket?
Vagy én gondolom rosszul? Tudom, hogy alapba mindenki megérdemli a segítséget de azért ennek is van egy határa.....vagy nem?
válasza: válasza:Mindenki megérdemli. Neked nem kötelező lesned egy bunkó ember kívánságát, de ne zavarjon, ha valaki más segíteni akar rajta, akár ilyen, akár olyan.
Mindenkinek jár egy újabb esély, mindenkinek jár a megbocsátás, és mindenkinek lehet rossz napja/hete/hónapja/éve bizonyos dolgok miatt, mert senki sem véletlenül olyan, amilyen. Egyébként pedig segítségnyújtáskor a mi szívünk is örvend, nem csak a másik félé. Már ha szeretetből jön!
Ez jutott eszembe a cím alapján, aztán jól meglepődtem, amikor átfutottam a leírást, azt hittem, valami börtönt járt emberről beszélsz, akihez jár egy barátnőd pszichológuskodni, vagy valami hasonló...
Szóval. Nem ismerem a sorozatot, de nagy eséllyel megjátsszák, a nézőknek kell a konfliktus, így dől a pénz. Ha tudatlanságom miatt hülyeséget írtam, előre is elnézést. ^^
Ha nagyon zavar, egyszerűen kapcsold át a TV-t.
válasza:A bánat tudja.
Én hagyom az ilyeneket.
Volt egy gazdag ismerősöm (pár éve temettük) az szokta mondani :
"Aki húzza a szekerét azét tolom"
Rengeteg tehetséges embert támogatott.
válasza:#3! Az ismerősöd (részvétem) mondása nagyon tetszik! :)
Nekem is van hasonló, bár nem ennyire frappáns. Kb. annyi, hogy segíteni annak lehet, aki nyitott rá, és kéri is a segítséget.
Sokszor észre sem vesszük, hogy a nagy segíteni akarás végső soron nem is a másikról, hanem rólunk szól. Látunk valakit, aki a mi megítélésünk szerint valami mérce mentén rászorul a segítségre, és biztos szenved. Ez frusztrációt és tenni akarást eredményez bennünk, és már szinte rá akarjuk erőltetni a jó szándékunkat. Igen, van ilyen, bár tudom, hogy ez messze nem mindenkiben van meg.
Oké, viszont akkor mi a helyzet azokkal, akiket Te is írtál, kérdező? Nekem is van ilyen ismerősöm. Az ő esetükben azt hiszem a segítségnyújtás már egy második lépés. Az első lépés az kell legyen, hogy megpróbáljuk "felnyitni a szemüket", hogy akár ők, akár a környezetük, de igenis szenved. Ha ezt belátja, nyitott lesz arra is, hogy segítséget kérjen (életbe lép a fenti mondás).
Van, aki viszont annyira élvezi az állapotából adódó előnyöket (pl. hogy háríthatja a felelősséget - adott esetben lényegtelen, hogy ez objektív módon mennyire reális vagy valós érv, a lényeg, hogy őt kényelemben tartja), hogy nem akar kilépni ebből a komfort-zónából. Merthogy a valódi változás sok esetben eleinte fáj, mert ismeretlen vizekre kell evezni. Aki erre képtelen, annál, én legalább is, nem erőltetem tovább.
Tudni kell tehát a kereteket és határokat.
válasza:Mert a hozzáállás gyakran csak a látszat.
A múltkor a zöldhullámon döngettem, amikor a a következő zebrához közelítve azt tapasztaltam, hogy a zebra irányába futva közelítt egy 30 körüli férfi.
Én meg lassítani kezdtem.
A mellettem ülő kollégám meg azt kérdezte, miért lassítok.
Mondom neki, hogy bizonytalan voltam, hogy megáll-e.
Ő meg mondja, hogy hát akkor legfeljebb elütöd, hát neki piros volt, neked zöld, miért nem mész nyugodtan.
Erre meg én azt válaszoltam, hogy lehet valami nagy baj van otthon nála, és azért rohan haza. Vagy nem lát, nem hall. Vagy csak egyszerűen ütődött, és azért akart átszaladni a piroson.
De amiatt mert ütődött, még nem kell neki meghalni...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!