Most komolyan, nem ő a világ legjobbfej nagymamája? Miért nem tudja minden idős így kezelni a generációs különbségeket?

A másik része az, hogy én nem kedvelem a nővérem párját, mert szegénykém elég csúnya, míg a nővérem, ha nem is nyerne szépségversenyt, de elég csinos, és a fiú úgy gondolkodik hogy "apa okos, anya szép". Nála fontos, hogy ő legyen az okosabb, a családfenntartó, a kenyérkereső, aki a - amúgy nem rossz - fizetéséből a tenyerén hordozza a nőt, és a nővérem annyira szerelmes volt, hogy ezt nem látta, egészen mostanáig.

Most ezt a fajta fiút kisebbségi komplexusos hülyének mondanánk, régen ez volt a férjanyag. Jól keres, jó férj, jó apa, csak állandóan legyezgetni kell a hiúságát, és elhitetni, hogy ő a ház ura, akkor a tenyeredből eszik. Ez háztartásbeliként vagy részmunkaidős feleségként még működhet is, de egy olyan nővel már, akinek a neve előtt ott van a Dr, aligha.

Én pontosan értem, hogy miért nem jön be a nővéremnek ez a felállás, és azt is, hogy a mamámnak miért igen.

Szóval, én a tesómnak adok igazat, mert nem fair, amit a barátja vár el tőle (adja fel a karrierjét és a terveit az Ő önérzete miatt), viszont ne a maholnap 80 éves öreganyjának panaszkodjon emiatt, aki egy más korban nőtt fel.

Erről az a kép jut eszembe, amikor egy síró kisgyereket mutattak, mert fekete iPhonet kapott, fehér helyett. Szerencsétlent kinevették, "szegény gyerek", "elkényesztetett fiatalság", holott nekem is rosszul esne, ha világosan megmondanám, hogy mit akarok és hogyan akarom, de nem úgy kapom meg. Ez nekem úgy jön le, hogy nem figyeltek rám.

Vagy jobb példa, hogy a gyerek külföldön akar továbbtanulni, ami valahogyan nem jön össze neki. Egyrészt sajnálom őt, mert rossz dolog, és nekem is titkos szívem vágya egy külföldi egyetem, másrészt ne annak panaszkodjon, aki úgy nőtt fel, hogy csak négyévente lehetett nyugatra menni, nemhogy kint letelepedni vagy tanulni.

Vagy (elnézést a talán sértő pédáért) azzal jönnek Magyarországon, hogy miért nincs melegházasság, ami rendben is van, és támogatom, hiszen halad a világ, de ne ott keressünk megértő füleket, ahol természetes volt megverni és kiközösíteni őket.

Ahogyan nem ott panaszkodunk a repülőjegyek és a külföldi éttermek áráról, ahol kicentizik a bevételeket és a kiadásokat. Viszont nincs bajom a gazdagokkal, tisztelem a becsületes self-made embereket és nem sajnálom azoktól sem a pénzt, akik beleszületettek a jóba.