Azt hiszi nem vagyok képes egyedül boldogulni?
23 éves vagyok, kb. 16 éves korom óta a nagyival élek.
Előzmények: a szüleim 13 éves koromban elváltak, a közös családi ház, az apai ági nagymamánál volt. Én maradtam, tehát apa lett a gyámom, azonban ő is új életet kezdett és én itt maradtam a nagyival... a szüleimhez nem mehetek, mindkettőnek megvan a maga élete... eröltetik azt, hogy beszéljünk, de sz*rnak rám. (ez tényléeg így van, nem csak bebeszélem).
A nagymama házsártos. Nem kicsit, hanem orbitálisan. Mindenbe beleköt, mindent szóvá tesz, semmi sem elég jó neki, bárhogy próbálkozok :) Ha egy jó szót, egy bíztatást avgy bármit kaptam volna tőle, de nem, soha... neki a szeretet abban nyilvánul meg, hogy főz és vesz néha ezt azt avgy pénzt ad....
Mindig hiányzott az életemben az, hogy tanácsot kapjak, avgy valami bölcsességet... a családomtól sosem kapőtam, ahogy dicséretet sem. Őket csak az érdekli, hogy kinek mije van, kiről mi a pletyka, stb.
Nagymama olyan családban nőtt fel, ahol ő volt a kiskedvenc. Jó családba adták férjhez, stb. Mikor az anyukája már nyugdíjas volt, ő gazdálkodott a férje és az anyukája pénzével, ő egyébként háztartásbeli volt egész életében. Tele van kacattal az egész ház, mert amikor ilyen jól ment, akkor mindent megvett....
Most, hogy a nagypapám elhunyt, apa elköltözött, így már nagyon senkinek nincs szüksége rá, és rajtam tölti ki a frusztrációját. Egyszerűen nem tudom őt elviselni. Van egy barátom, össze akarunk költözni, és zsarnok müódjára sakkban tart, hogy ne költözzek el. 16 évesen lett volna hova mennem, de vele maradtam mert sajnáltam. És ő most ezt a sajnálatot, ezt a szánalmat ő élvezi és sakkban tart vele, zsarol vele....
"Ha sajnálnál nem viselkednél így" szokta mondani ha pl. szóvá teszem, hogy milyen elviselhetetlen.
A minap felkészítettem rá, hogy el fogok költözni hamarosan.
"Engem egyedül hagysz, itt leszek magamba".
Erre mindig válaszolom, hogy "és te az anyukádat nyugodt szívvel hagytad ott egyedül a nagy házba?"
Erre válasz: "más világ volt".....
Mindenre van kifogás, magyarázat. És sajnos ott tartok, hogy nem merek házat nézni mert sajnálom. A helyzet az....hogy nem akarom megbántani őt, viszont nem is egészséges hogy fiatal párként így induljunk neki az életnek....
Szerintetek? Voltatok hasonló helyzetbe?
Ui: az is felmerült, hogy majd a barátom ideköltözik, de apa egy forintot nem ad haza a mamának, a lakás romos, én pedig hiába újíttatom fel, ha mama elhuny, akkor apáé lesz a ház. A nevemre nem akar semmit írattatni, mert apa megsértődik....bár felé se néz, de ő ettől függ, mert mégis csak a kicsi fia :)))))
Jah...és minden föld meg minden vagyon apa kezében van, de mama nevén. Valószínűleg én abból semmit nem fogok látni, de engem ez nem is érdekel. Csak legyen békém....
Jöttek rokonok és azt mondták a mamának, hogy "milyen jó hogy maga itt van az unokának" és ő ezt híresztelte mindenkinek, hogy milyen jó.... közben pedig milyen zsarnok, de magát fényezni szereti...
jah és a mamával nem lehet beszélni, nem lehet vele kommunikálni...
válasza:
válasza:Az, hogy 23 évesen hagyod magad érzelmileg zsarolni, csakis a te hibád. Nagyanyád nem tehet róla, csak kihasználja a gyengeségedet (jól teszi).
Egyébként meg ne beszélj róla ilyen hálátlanul, leszel te is még öreg, kibírhatatlan, akivel nincs senki, csak az az egy unokája, aki épp költözni készül.
válasza:Nem értem, hogy mi a probléma. Ő elmondta, hogy rosszul érinti, hogy egyedül marad, de ez természetes dolog, a szülőnek mindig rossz, ha elmegy a gyereke. Ez az ő életének a része most, hogy ez az élmény kijut neki.
Én nem hiszem, hogy van szülő, aki tudatosan úgy tervezte, azt gondolta volna egész életében, hogy majd a gyereke nem megy el tanulni, dolgozni, szerencsét próbálni, világot látni, párt keresni, megházasodni, családot alapítani. Ez nonszensz. Semmi olyan nem történik tehát, amit ne tervezett volna be. Ez olyan, mintha te meg elvárnád tőle, hogy ne haljon meg. Tudtad, hogy egyszer meg fog halni, nem? Rossz lesz, de ez az élet menete, lehet tudni előre.
Tulajdonképpen kifejezte Neked, hogy hiányozni fogsz neki, mert szeret Téged.
Ez nem ok arra, hogy maradj.:) Ha jól értem, ő sem kérte, hogy maradj.
válasza:#4: gonosz vagy!
Kérdező, szerencsére még fiatal vagy, nagyid nem tudom milyen idős, én ezt mondom Neked:
Van nagymamádnak gyereke, miért Neked kéne vele foglalkozni?
Ha furdal a lelkiismereted, akkor próbáld úgy intézni, hogy nagymamádhoz közel nézel egy házat, lakást.
Én felvenném a kapcsolatot apukáddal, vagy ki nagymamád gyereke, és válaszút elé állítanám.
Csak hát nehéz, mert ha esetleg vissza kellene táncolni valahová...szóval azért ne boríts fel mindent magad mögött, ügyesnek kell lenni.
válasza: válasza:Én is a 4-es válaszolóval értek egyet. Nagykorú gyermekeim vannak, akik már nem élnek velem. Nagyfokú önzés visszatartani a gyereket pusztán azért, mert fáj, amikor kirepülnek. Ez az élet rendje, sőt értelme is, hogy önálló emberi lényeket neveljünk és élvezzük, ahogy megállnak a saját lábukon még annak árán is, ha mi esetleg egyedül maradunk.
Azt javaslom, beszélgess a nagymamáddal pl arról, miért nem apukádtól várja el az idős korára szükséges támogatást, ha neki szánja a vagyonát? Miért gondolja elfogadhatónak azt, hogy Téged "röghöz köt" pusztán azért, mert neki rossz egyedül? Régen más világ volt? Ezen a téren nem. Mindig is az volt az elfogadott, hogy a fiatalok egyszer kirepültek a családi fészekből. Sem anyukád, sem apukád nem megfelelő szülő, de nem a Te felelősséged a helyükbe lépni a nagyinál.
válasza:költözz el tőle minél előbb mert csak megbolondulsz mellette
az viszont hogy 23 évesen hagyod hogy a nagymamád sakkban tartson és írányitson arról csak is te tehetsz.Az nagymamád tipikus bezzeg az én időmben elmaradt öregasszony.Próbálj meg munkát keresni és elköltözni albérletbe a barátoddal.
MÍint írtsm, a nagyival kommunikálni nem lehet. Neki mindene apa, hatalmas ebédet főz neki pl szülinapján, amit apa nem velünk eszik meg, hanem elviszi és a jelenlegi családjával fogyasztja el.... ennyire számít neki a mama vagy én...
Mama ettől függetlenül lesi a kívánságát. De ez még nem is érdekelne, ha legalább nem rajtam töltené ki a frusztrációját. Hálátlan lennék? Ezt nem írtam ugyan, de a nagyi pletykál rólam a "barátnőinek" akik utána viszik tovább a hírt... a barátomat az egyik munkahelyéről ezért küldtél el... mert a mama fűnek fűnak híresztelte, hogy a barátom állásinterjúkra jár vidékre, miközben megkértük hogy ne mondjon senkinek semmit... utána jöütt az, hogy nem menstruálok, biztos terhes vagyok, mert ő átnézi a szennyest meg a kuka tartalmát... a higéniáról ne is beszéljünk. Ő parasztcsaládban nőtt fel, és én tisztelem is őt, de azért alapvető higéniai dolgokat sem lehet vele megbeszélni.... Egyszer pl elhatároztuk a barátommal, hogy saját kezüleg felújítjuk a lakást, egy kicsit pofásabbra. Vettünk gittet, festéket, stb. Mama 2 napra rá közölte, hogy hogy néz már ki az ablaküveg, milyen csíkos, de az nem volt baj, hogy előtte 5 évig penészes volt, nem lehetett kilátni rajta..........
Nem érzem magam hálátlannak az az igazság. Állandó kritika középpontjába vagyok, semmi nem elég jó, bármit teszek. Ezt az energiát, ami ez a megfelelési kényszer okoz nekem, ezt már másra szeretném fordítani. Nem érdekel mit mond, mit pletykál, nem érdekel minek mond el, hogy nevez, mit szól. Egyszerűen békét akarok, de azt nem akpom meg. Nem lehet vele bírni. Rokonok szerint mindig ilyen volt. Rosszindulatú, irigy ember. Abszolut semmijen jóság nem ered belőle... legalábbis felém nem.... Fiatal asszony korában kiállt az utcára ha ment a lakodalmas menet, és az utcabeli asszonyokkal pletykált, hogy ki terhes meg ki kit húzott meg, meg kit csináltak fel idő előtt...
Igen sakkban tart. és erről én is tehetek igen....
És tudjátok mi döbbentett rá? Egy örökbe fogadott barátom, aki egész életében azt hallgatta, hogy "Hálásnak kell lenned, mert mi befogadtunk, másnak nem kellettél.... legyél hálás..." és én is ebben nőttem fel, de rokonnal... fogalmam sem volt kb. 2-3 évvel ezelőtt, hogy mi történik velem.... csak azt éreztem, hogy terveztük a barátommal a közös jövőt és nekem végig bűntudatom volt.... lelkifurkám ami abból eredt, hogy a mama egyedül lesz, ki vigyáz rá.... jelenleg ott tartok, hogy nem érdekel. Persze meglátogatom meg mindenben számíthat rám, de ideje lenne önzőznöm is már....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!