Aki beteg, és egész életében a családjára szorul, és egyedül nem tud boldogulni, azzal mi lesz?

Sajnos én is érintett vagyok ilyenben.

Én nem tudom mi lesz velem, ha a szüleim nem tudnak többé segíteni.

Addig élek, amíg támogatnak, ezt elkönyveltem magamban, és ennyi.

A kutya se fog rajtam segíteni, kész, passz.

Ez egy ilyen világ.

TEstvéremet többek között ezért helyezték el szüleim rehabilitációs intézetben (sajnos az ápolása sem volt megoldott úgy, hogy ők dolgoztak, és ő is nagyon unatkozott, agresszív is volt).

Ott akkor is biztosított lesz az elhelyezése, ha velünk történik valami. Érdemes felnőtté válása után gondnokság alá helyezni, hogy semmit se írathassanak vele idegenek alá (velünk megtették, komoly pénzügyi kötelezettségeket írattak vele az ápolók alá).

Apám a gondnoka, ha meghal, akkor én veszem át.

Kap testvérem rokkantnyugdíjat (nemtom most hogy hívják), azt az intézmény el is veszi, sőt még anyámék is rá kell fizessenek, hogy a lakhatása megoldott legyen. Nem tudom, hogy az ő haláluk után engem kötelezhetnek-e rá.

Az örökségét (akármit is teszünk) a gyámhivatal (így az állam) felügyeli, és abból fogják (állítólag) a rokkantnyugdíját kiegészíteni, hogy az intézmény ki legyen fizetve. A többi egyéb kiadásáról (ruhák, nasi, fogorvos, könyv, játék, stb.) mind mind a gyámhivatallal kell megküzdeni, hogy engedélyezzék (amíg apám él, addig lazábban veszik, de ha én veszem át, akkor minden kiadást előre egyeztetnem kell majd a gyámhivatallal, ami nonszensz).

nem áltatlak, gyatra az intézmények állapota, az ápolók-nevelők felkészültsége, embersége pedig egyenesen horrorba illő :( nagyon sokat küszködünk, hgoy normális, emberi hangnemet, és állapotokat csikarjunk ki a tesóm számára. és akkor még nem szóltam arról, hogy a bentlakók miként bánnak egymással (ld. lopások, verekedések, bandák).

hát erre kell számítani betegként, és a hozzátartozóként ma MO-n.