Hogyan adjam a nagyim tudtára, hogy tkp. mérgezi magát és a családját?

Persze, nyilván nem úgy, ahogy a kérdésben írtam. :D arról van szó, hogy mosogatás után nem öblíti el az edényeket. Ennek tegnap voltam szemtanúja. A habot is letörli róluk a konyharuhával, aztán beteszi a helyükre. Ugye nem kell taglalnom, hogy marhára egészségtelen, ha rájuk szárad a mosogatószer? Ő főz a családra utána azokban az edényekben...

A baj az, hogy nagyon sértődékeny. Művelt, okos ember a nagyim, de nem hallgat sosem az észérvekre. Tanultam kommunikációs stratégiákat, és képzeljétek, nála nem vált be a módszer, amit tanítottak. :D Valamelyik nap megkérdezte, hogy ízlik a leves, én pedig mondtam, hogy az én ízlésemnek túl sós. Van ebben valami bántó? Azt válaszolta, hogy akkor többé nem főz ilyet, mert nem muszáj főtt ételt enni minden nap. 1 napig duzzogott, aztán bocsánatot kértem, pedig szerintem semmi bántót nem mondtam, de ettől nem lettem kevesebb, ő pedig megnyugodott.

Ezek után hogyan mondjam el neki, hogy egészségtelen, amit csinál? Amúgy ikerházban élünk, az egyik háztartás nagyimé, a másik a miénk, ahol velem együtt hárman vagyunk.

GyK-s kommentelők gyakran ismételt válaszaira is előre reagálok, hogy időt spóroljak nektek:

1) "Ha nem tetszik, kőtözzé' ee!" - El fogok, tényleg, de attól még a családom továbbra is mosogatószeres edényekből fog enni.

2) "Ha nem tetszik, főzzé' te!" - Egyelőre nem vagyok olyan jó szakács, mint ő, a többiek nem eszik meg a főztöm. :(

3) "Ha nem tetszik, mosogassá' te!" - Szoktam nagyim helyett is, de nem mindig. A főzésen kívül egyedül vezetem a háztartást, meg tanulok és dolgozom egyszerre. Nem tudnám megakadályozni, hogy többé egyszer se mosogasson.

4) "Hálátlan csitri vagy!" - Ó, ez miből jött le? Sokszor nem értem ám. Szeretem a nagyit ettől függetlenül.

Remélem, most már értitek, hogy én csak békességben szeretném ezt a kérdést megtárgyalni a nagyival. :) de mi legyen, ha ennyire sértődékeny teremtés?