Hogy vegyem rá, hogy ne sündörögjön körülöttem?

Nagymamámról lenne szó.

Egész kicsi koromban egy ideig szinte csak ő nevelt - le lettem passzolva mindig -, de aztán apám halála után, hála anyámnak, ritkult a kapcsolattartás köztünk, majd szinte teljesen meg is szűnt.

Egyszer-egyszer beestem hozzá, de a menetrend mindig ugyanaz volt: folyton körülöttem sündörgött, belém tömte az összes kajáját, majd kéretlenül pénzt nyomott a kezembe, ha nem fogadtam el, akkor a cuccaim közé csempészte.

Anyám ezt is kihasználta: addig-addig mondta, hogy csak a pénz miatt megyek nagyihoz, hogy a lelkiismeretem már nem is engedett hozzá.

Nemrég jártunk arra húgommal, együtt meglátogattuk... természetesen nem tért el a berögzött dolgaitól, viszont elmondta, hogy a dédunokái és a féltestvérem, akik eddig sűrűn látogatták, mostanában nem igazán járnak hozzá, egyedül van.

Nem elég, hogy rég láttam, ráadásként az elmúlt pár évem katasztrofális volt, szinte teljesen megfeledkeztem róla, hogy őt alkalmakkor felköszöntsem :(

Nagy lelkiismeret-furdalásom van miatta, innentől aktívan szeretném támogatni. Nagyon idős már, szüksége lenne egy kis segítségre, de nem nagyon fogadja el.

Ma másodszor mentem át a héten, vittem a férjem, hogy szereljen meg ezt-azt... hiába beszéltük meg hogy én főzök magunkra, megint kész étellel várt - egyébként nem szeret főzni -, és távozáskor megint átadott egy tízest, így máris húszezer forinttal gyarapodtunk általa, pedig egyáltalán nem ez lenne a cél. Kevés a nyugdíja, spórol mindenen, borzasztó hogy még azt a keveset is ide lapátolja... Visszautasítani lehetetlenség, addig el sem enged. Viszonozni se bírom, konkrétan próbálgatnom kell, hogy mit fogad el, mert ha rákérdezek, mindent elutasít. Hallani sem akar róla, hogy vásároljunk neki, sem arról, hogy segítsünk benne, minden apróságot ki akar fizetni nekünk, és megállás nélkül sündörög, kiszolgál, ami tündéri tőle, de a háta, és szemmel láthatóan a lába már az első két kör után fáj.

Szeretnék átjárni segíteni, vagy legalább meghallgatni, de így nehezen fog menni. Nem akarom kizsákmányolni, sem dolgoztatni, én érzem rosszul magam az egésztől... állandóan azon kattogok, maradt-e egyáltalán valami ennivalója amit nem elénk pakolt ki, vagy hogy nem a rezsipénzt osztogatja-e ki nekünk, félve, hogy megint nem lát majd egy darabig :(

Jó volt ma elnézni, ahogy kibeszélhette magát, társaságban volt, szinte ledobott egy pár évet magáról. Szeretnék ott lenni neki, de jelen pillanatban ugyanazt a harcot folytatom, amit kiskoromban, anyám teljesen megmérgezett a hülyeségeivel.

Vasárnap beugranék pár órácskára felköszönteni, és szerdán is találkozunk. Már most görcsben van a gyomrom, hogy utasítsam vissza, ha megint pénzt adna, legszívesebben visszavonulót fújnék.

Hogyan beszélhetném meg vele, hogy most én szeretnék egy kicsit róla gondoskodni? Szörnyen makacs :(