Hogy vegyem rá, hogy ne sündörögjön körülöttem?
Nagymamámról lenne szó.
Egész kicsi koromban egy ideig szinte csak ő nevelt - le lettem passzolva mindig -, de aztán apám halála után, hála anyámnak, ritkult a kapcsolattartás köztünk, majd szinte teljesen meg is szűnt.
Egyszer-egyszer beestem hozzá, de a menetrend mindig ugyanaz volt: folyton körülöttem sündörgött, belém tömte az összes kajáját, majd kéretlenül pénzt nyomott a kezembe, ha nem fogadtam el, akkor a cuccaim közé csempészte.
Anyám ezt is kihasználta: addig-addig mondta, hogy csak a pénz miatt megyek nagyihoz, hogy a lelkiismeretem már nem is engedett hozzá.
Nemrég jártunk arra húgommal, együtt meglátogattuk... természetesen nem tért el a berögzött dolgaitól, viszont elmondta, hogy a dédunokái és a féltestvérem, akik eddig sűrűn látogatták, mostanában nem igazán járnak hozzá, egyedül van.
Nem elég, hogy rég láttam, ráadásként az elmúlt pár évem katasztrofális volt, szinte teljesen megfeledkeztem róla, hogy őt alkalmakkor felköszöntsem :(
Nagy lelkiismeret-furdalásom van miatta, innentől aktívan szeretném támogatni. Nagyon idős már, szüksége lenne egy kis segítségre, de nem nagyon fogadja el.
Ma másodszor mentem át a héten, vittem a férjem, hogy szereljen meg ezt-azt... hiába beszéltük meg hogy én főzök magunkra, megint kész étellel várt - egyébként nem szeret főzni -, és távozáskor megint átadott egy tízest, így máris húszezer forinttal gyarapodtunk általa, pedig egyáltalán nem ez lenne a cél. Kevés a nyugdíja, spórol mindenen, borzasztó hogy még azt a keveset is ide lapátolja... Visszautasítani lehetetlenség, addig el sem enged. Viszonozni se bírom, konkrétan próbálgatnom kell, hogy mit fogad el, mert ha rákérdezek, mindent elutasít. Hallani sem akar róla, hogy vásároljunk neki, sem arról, hogy segítsünk benne, minden apróságot ki akar fizetni nekünk, és megállás nélkül sündörög, kiszolgál, ami tündéri tőle, de a háta, és szemmel láthatóan a lába már az első két kör után fáj.
Szeretnék átjárni segíteni, vagy legalább meghallgatni, de így nehezen fog menni. Nem akarom kizsákmányolni, sem dolgoztatni, én érzem rosszul magam az egésztől... állandóan azon kattogok, maradt-e egyáltalán valami ennivalója amit nem elénk pakolt ki, vagy hogy nem a rezsipénzt osztogatja-e ki nekünk, félve, hogy megint nem lát majd egy darabig :(
Jó volt ma elnézni, ahogy kibeszélhette magát, társaságban volt, szinte ledobott egy pár évet magáról. Szeretnék ott lenni neki, de jelen pillanatban ugyanazt a harcot folytatom, amit kiskoromban, anyám teljesen megmérgezett a hülyeségeivel.
Vasárnap beugranék pár órácskára felköszönteni, és szerdán is találkozunk. Már most görcsben van a gyomrom, hogy utasítsam vissza, ha megint pénzt adna, legszívesebben visszavonulót fújnék.
Hogyan beszélhetném meg vele, hogy most én szeretnék egy kicsit róla gondoskodni? Szörnyen makacs :(
Én még így félhullán is értettem, köszönöm válaszod! :D
Először is örülök, hogy a nagyid jobban lett! :)
Ügyesen megoldottátok, és nagyon jókat írtál, csak sajnos jó része nálunk nem működik.
Az én mamám már 82 éves, annyira már nem halad a korral (hál' Istennek egyáltalán nem látszik meg rajta). A spórolásból adódóan már a mobiltelefont sem szereti tölteni, el nem tudom képzelni, hogy rávegyük bármilyen új áramforrás beiktatására, nem beszélve az internetről, azt akkor sem engedné, ha mi fizetnénk neki.
A fővárosban él, szóval terménnyel nem nagyon tud ellátni, maximum azzal, amit külön nekünk vásárol.
Az, hogy félretegyük a pénzt, nagyon jó tipp. Végül is most is a készleteinkbe megy, természetesen ha szüksége lenne valamire, minden további nélkül megvennénk neki.
Éppen most vacillálok rajta, mi az, amit ki tudunk cserélni, javítani nála, és nem kap tőle gutát :)
Remélem, azért egy jó darabig nem kerül olyan egészségügyi helyzetbe, hogy ki kelljen segíteni.
Főzni nem nagyon szeretek más konyhájában. A kuktáskodás már most is megvan, remélem akkor mi is tovább tudunk majd haladni, mint ti. Mondjuk örülnék neki, ha az a része úgy teljesen kimaradna, megvan itthon a magam ritmusa... jóval később szoktam ebédelni, ő pedig sosem eszik velem/velünk.
Sajnos nálunk valószínűleg én leszek az egyetlen, aki gondoskodik róla, egyedül a féltestvérem figyel még rá, de neki éppen elég a gyerekeivel foglalkoznia.
Igyekszem lelkiekben mindenre felkészülni. Egy kicsit talán megrekedtünk ott, amikor még kicsi voltam, és nagyon megijeszt a tudat, hogy eljön az idő, amikor nekem kell őrá vigyáznom majd, félek, bírni fogom-e majd a terhet :(
Édesanyámmal szerencsére már nem kell megvitatnom a dolgot, mert évek óta nem beszélünk. Sosem jöttek ki jól nagyival. Nem mondom, hogy direktben szakított el tőle, mert egészen mostanáig figyelmezteti a testvéreimet, hogy ne felejtsék el felköszönteni.
Viszont mindig ott voltak az apró beszólásai, bántásai nagyival kapcsolatban, amik egy fiatalabb gyerekre erős hatással vannak. Rengeteg mindent mondott, némelyikük még azóta is erős stresszel jár nálam, ezért nem tudok pl. rendesen telefonálni mamámmal, mert egész életemben azt hallgattam, hogy csak zavarom olyankor és tényleg belehallom a hangjába.
Ja igen, vasárnap úgy terveztem, kivételesen bejelentés nélkül ugrok be felköszönteni. Viszek egy pár emberes adag húslevest neki, mert nagyon szereti.
Így a háromnegyedét elém pakolhatja, nehogy ebéd nélkül legyek, de marad neki is.
Remélem örülni fog neki, nem bosszankodni, amiért nem főzött :)
válasza:Nem tudsz mit csinálni ha nagyon akarja el kell fogadni.
Azt szeretné,hogy ha ő már nem lesz jó emlékeitek legyenek róla.
Az én nagymamám is hasonló.Az idősek szeretik szétosztogatni a dolgaikat.Ettől azt remélik,hogy majd sokáig emlékeznek rá.Nekem is nagyon sok konyhai eszközöm van tőle.Ha szóba került,hogy mit kellene vennem,mindíg mondta-Ne vegyé!Van nekem!És el kellett fogadnom.
Hála Istennek az én nagyim is él még,de már most is eszembe jut ha előveszek egy edényt amit ő adott.
válasza:Megpróbálhatnál beszélni vele, de ha olyan mint az én Mamim volt, akkor esélytelen ;)
Mi sokszor úgy mentünk ha megleptük, hogy ebéd(idő) után, és akkor nem volt gond a főzés. Igaz akkor meg a sütikézés ment :)
A pénzzel is ugyanezt csinálta, ha nem vetted el, bedugta a kabátzsebbe, kaja közè, akárhova :) igaz, akkoriban tizenéveim végén játam, örültem neki!
Nagyon hiányzik, már 20 éve nincs velünk ;(
Szerintem ne érezd magad rosszul, és menj hozzá amíg teheted! Ha a pénzadogatás zavar, akkor próbáld vele megbeszélni.
Vagy legközelebb vásároljatok be neki belőle...
válasza:Inkább azt mondom el én mit csináltam ebben a helyzetben.
Ez egy idő után berögzött reflexek lesznek az öregeknél, hogy etetni kell meg kis pénzt adni. Ezzel nincs mit tenni. Ez nekik nagyobb öröm mint akinek ennie kell. Szóval udvariasságból enni kell. A pénzzel én azt csináltam hogy megmondtam hogy vagyok olyan szerencsés helyzetben hogy nem kell adnia. Nagyon kedves, kb kb 5ször annyit keresek mint a nyugdíja, tök fölösleges hogy adjon 5000 Ft-ot. Utána nem adott.
válasza:Az én nagyszüleim is ilyenek, hogy még a nincsből is adnának.
Én azt szoktam csinálni, hogy ha beugrom, megkérdem nem kell-e bevásárolni, gyógyszert kiváltani, rezsit fizetni, mert "én is pont oda megyek".
Aztán ott rendszeresenen kevesebbet mondok, mint amennyi volt.
Mondhatni, visszaforgatom azt a pénzt, amit a zsebembe dugdos.
A telefonját is fel tudod így titokban tölteni. Ahoz csak telefonszám kell.
Mi kőművesmunkát kellett hogy intézzük, füllentettük, hogy ismerős és fele annyiért csinálja, anyag meg pont volt nálunk.
Tudom ,valahol inkorrekt, de máshogy nem hagyják, hogy segítsünk.
válasza:A pénzt szerintem meg lehet vele beszélni szépen, kedvesen. ha elmondod, hogy szerencsére jó állásod van, jól keresel, és szerencsére nincsen szükséged már pénzügyi támogatásra, sőt, és nem szeretnéd, hogy ő a kevéske nyugdíjából pénzt adjon, felnőttél, és Te csak azért jössz, mert szereted őt. A kaját mindenképp el kell fogadni, abba belefőzi a szeretetét és a magányát. Körül kell nézni a háztartásban, hogy minek örülne, gyümölcs, kávé, csoki, süti, azért ilyesmiket el szoktak fogadni ajándékba. Egy ruhadarab, papucs, ami hiányzik. A bejelentés nélkül odamenni, azzal vigyázni kell, én sem szeretem, hogyha valaki csak úgy becsönget, lehet,hogy épp nincs fölmosva, stb. Mielőtt odamentek, azért hívjátok föl telefonon, hogy épp arrafelé jártok, épp ráértek pár órára, meg hát ugye anyák napja van, amit nem felejtettek ám el, szóval, alkalmas-e az időpont, és visztek kaját, nem kell főznie, mert istenien sikerült a húslevesed és feltétlenül szeretnéd,hogy azt ő megkóstolja. Egyébként igen jó esélyed van rá, hogy sütivel, kajával vár, mert ő titkon reménykedik, hogy anyák napján majd meglátogatjátok, és már ma sütöget vagy főzöget. Nehéz az öregekkel, de az anyák napja arra is jó, hogy azt mondjad, szó se lehet róla, hogy anyák napján ő adjon pénzt, mert ez egy olyan nap amikor Te azért jöttél, mert gyerekkorodban anyád helyett anyád volt...
Egyébként pedig minden tiszteletem a Tiéd. Igen, 82 évesen szüksége van a segítségedre, jobban, mint bármikor, ha nem is vallja be. Örül Neked, az bizonyos.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!