Az a nagyszülő, aki az unokájával tölt időt minden esetben a szülőnek tesz szívességet ezzel?

Nálunk a nagyszülők mindig azt mondták, hogy az adott értelmet az öregkoruknak, hogy sokat lehettek az unokákkal, azaz velünk. És nem nyűgként, meg kényszerként élték meg a dolgot, hanem örültek nekünk mint családtagnak, barátnak.

Szomorú hogy ez manapság nem természetes.

Anyósom 52, apósom 55 éves.

Néha úgy érzem, hogy én teszek nekik szívességet, hogy a 2,5 éves fiam 1 hétig náluk lehet. (Sógornőmnek 2 gyereke van, egyiket sem adja oda anyósnak).

Imádják, elkényeztetik, viszik ezer helyre, vesznek neki sok mindent, és sokat foglalkoznak vele.

Szóval szerintem ez kapcsolattól is függ, ki kinek tesz szívességet.

ez attól függ:

ha mindig ledobják hozzá a gyereket és szegény teszem azt még dolgozik(tehát nem nyugdíjas) és elveszik tőle a maradék szabadságát is akkor igenis szívességként kell felfogni. Ha amúgy is lenne ideje/kedve és nem ő pótolná a szülők teendőit, akkor viszont magától értetődő szeretetről beszélünk.

Normális esetben ez nem kellene, hogy szívesség legyen, de azt be kell látni, hogy sokszor nagyon nagy segítség a nagyszülő.

Én azoknál az esetknél érzem talán jogosnak a "szívesség" szó használatát, mikor a szülők kizárják évekig a nagyszülőket a gyerek életéből, hiába kéri a nagyi, hogy had aludjon ott a gyerek, had menjenek valahova az unokával stb. a szülő elzárkózik ettől. Viszont mikor nehézségekbe ütköznek a szülők (pl. beteg az óvis gyerek, nyári szünet van) akkor ugorjon a nagyszülő. Ebben az esetben igenis a szülőknek tesznek szívességet (hiába vannak örömmel a gyerekkel).

A baj ott kezdődik, hogy sok fiatal szülő azt képzeli, hogy a nagyszülőknek kötelessége akkor és úgy unokázni, ahogy az a szülőknek megfelel, hisz a szülők szeretnének eljárni szórakozni. Azt hiszik, hogy a nagyszülőknek a világon semmi dolguk nincs, nincsenek igényeik és vágyaik, eszükbe sem jut,hogy esetleg az 50 éves nagymama is szeretné élni egy kicsit az életét most, hogy kirepültek a gyerekek. Ő is szórakozna, MUNKA után beülne kávézni a kollégáival, este esetleg színházba vagy koncertre menne, tudom is én, és nem okvetlenül az összes szabadidejét az unokával töltené a játszótéren.

Nem arról van szó, hogy szívességet tesznek a nagyszülők. Általában az a helyzet, hogy a szülők nem tisztelik a nagyszülők magánéletét. Azt hiszik,hogy az a normális, hogy egy középkorú nő 0-24-ben ott ül a telefon mellett, és várja, hogy mikor hívják unokázni a pihenésre vágyó szülők, és csapot-papot hátrahagy, programot, elfoglaltságot szó nélkül lemond, ha csettintenek neki.

18-assal teljesen egyetértek, csak annyival egészíteném ki, hogy

A legtöbb szülő éli meg úgy, hogy szívességet tesz a nagyszülőknek, hogy vigyázhat az unokára. És ilyenkor se ad nekik szabadkezet, több oldalas "használati utasítást" ad a gyerek mellé. Elkéne fogadni, hogy a nagyszülő más szerepet tölt be a gyerek életében, más szabályok vannak akkor mikor náluk van a gyerek. Nyilván egy gyereknek se lesz baja, mert kicsit később fekszik le este, vagy több csokit eszik stb. A nagyszülők nem fogyatékosak, nem akarnak rosszat az unokájuknak, csak szeretnének a kedvébe járni mikor ott van. És egy normális gyerek (már egész kicsi korban) tudja, hogy kinél mit engedhet meg magának.