Nem láthatom az unokámat. Milyen lehetőségeim vannak így?

Hat eppen ez az, hogy TE nem erzed magad budosnek, mert te mar meg sem erzed. De egy nem dohanyos erzi.

A lanyod bizonyara azert viszi fel a gyereket hozzad, mert ot te nevelted, es neki normalis a bagofust es kutya-, macskaszor.

Mellesleg az en anyukam barmikor johet bejelentkezes nelkul, de az anyosom nem.

Ahelyett, hogy magadat sajnaltatnad, inkabb ertsd meg, hogy senki nem akar egy budos, szoros, hivatlan anyost.

Off: nem 'mennyek', hanem 'menjek'. (A tobbi hibat most hagyjuk!) Lehet, hogy a menyed is butanak tart teged.

A nagyszülőt nem választjuk. A nagyszülő adott. Totálisan érdektelen, hogy jól tud helyesen írni, vagy sem.

Ő az egyik, aki nélkül sem a fia, s ennek folyományaként a kis unoka sem lenne a világon.

Aki lenézi a szüleit, mert nem írnak helyesen, az egy tróger.

A nagyszülőnek és a kicsinek is joga van ahhoz, hogy lássák egymást, tudjanak róla.

Nem azt kellene nézni, hogy nagymamának milyen hibái vannak, hanem azt, hogy milyen erényei.

Lehet, hogy nagyon kedves, törődő, szép meséket, dalokat tud. Lehet, hogy majd megtanítja a nagypapa a kicsi fiút egy s másra, amit csak tőle kaphat útravalóul.

Ha belátja, hogy mire kell odafigyelnie, ha látni akarja az unokáját, akkor igenis kötelessége a fiának és a menyének biztosítani, hogy időnként lássa a kicsit, sétáltassa.

Ellenkező esetben forduljon a nagyszülő a helyi gyermekvédelmi hatósághoz, forduljon bírósághoz, s azok napra, órára pontosan meg fogják határozni, hogy hány hetenként, mennyi időre kötelesek a láthatást biztosítani.

Valóban meg kellene ezt várni?!

A nagyszülői szeretet semmivel sem pótolható. A gyerek egészséges lelki és szellemi fejlődéséhez elengedhetetlen.

Az a baj, hogy eleve rossz oldalról közelíted meg a problémát. Nem kell a menyedre mutogatni, neked a saját gyerekeddel nem sikerült megfelelő kapcsolatot kialakítani. Ha a fiad el akarná vinni hozzád a gyerekét, akkor elvinné. Ha szeretné, hogy felmenj hozzájuk, akkor ő beengedne.

A felvetett konkrét dolgokkal kapcsolatban a véleményem:

- A legtöbb ember nem szereti, ha váratlanul állítanak be hozzá. Én sem szeretem, szerencsére nem is jön így senki. Nekem sem jutott még soha eszembe, hogy egysezrűen odaállítsak valakihez, hogy szia, jöttem vendégségbe. Az azért kicsit erős, hogy nem engedett be, jobb lett volna, ha inkább szól, hogy többet ne forduljon elő.

- Az hogy a kis család programot szervez teljesen normális, sőt dícséretes.

- Állatszőrös, bagós lakásba én se szívesen megyek, se gyerekkel, se gyerek nélkül.

- Az, hogy a másik nagyszülőhöz mennyit járnak nem tartozik rád. De ha már szóvá teszed, akkor ezt is a fiadnak teheted szóvá. A menyednek ők a szülei, te csak az anyósa vagy. Nem a menyed, hanem a fiad részéről furcsa, hogy nem tart veled szorosabb kapcsolatot.

- Létezik olyan, hogy nagyszülői láthatás. Bíróság ítélheti meg, de ez kb. havi 1 óra lenne és akkor sem vihetnéd el a gyereket. Egyrészt azt írtad, hogy fél év alatt párszor láttad, tehát ez a havi 1 alkalom lehet meg is volt, másrészt nem hiszem, hogy jót tenne a kapcsolatnak, ha a saját fiadat beperelnéd.

Szerintem jobban járnál, ha alkalmazkodnál hozzájuk és megkérdeznéd, hogy mikor alkalmas nekik és akkor látogatnád őket. Ha ebben is akadályoznak az már valóban csúnya dolog, de sajnos akkor sem tudsz sok mindent tenni.

Nem olvastam végig a válaszokat, csak az elejét...

A menyed egyértelműen jelezte, mit kellene tenned: odatelefonálni, egyeztetni velük egy időpontot, ami mindenkinek alkalmas. Ennyit kellene tenned, nem bíróságra menni, meg összeesküvés-elméleteket gyártani.

De jön a kifogás, hogy ezt ezért meg azért nem lehet, stb. Érzésem szerint te nem is az unokádat akarnád látni, mert akkor megoldanál egy egy perces telefont, hanem inkább ellenségeskedni.

Mégis elolvastam....

Teljesen természetes, hogy egy fél éves gyereket nem adok oda olyannak, akit nem ismer elég jól. És ez nem azt jelenti, hogy bizalmatlan vagyok, hanem azt, hogy a gyerekem számára az jelenti a biztonságot, ha általa ismert emberek vannak a közelében. Ha valamilyen igénye van, csak a szülő, vagy a megszokott gondozó tudja megnyugtatni.

Azt látom, hogy ebben az esetben is csak magadra gondolsz, a gyerekre egyáltalán nem! A menyed felajánlotta a KÖZÖS sétát, de ez sem tetszik, mert nem lehet úgy, ahogy TE akarod! Az, hogy a gyereknek mi lenne a jó, nem számít...