Meghalt a nagymamám, miért nem érzek fájdalmat?
Most tudtam meg, hogy meghalt a nagymamám. Szerettem, és természetesen nagyon sajnálom, viszont egyáltalán nem jön semmiféle olyan érzés, amit elképzeltem korábban. Nem vagyok annyira nagyon szomorú, véletlenül sem sírok, nem zökkentem ki a napirendből.
Most akkor mégsem szerettem volna, vagy micsoda?? Hogyhogy nem sírok miatta? Miért nem fáj? Segítsetek, ez így olyan rossz...
Nem mindenkinél ilyenkor jönnek elő ezek a jelek, majd ha egyedül leszel, esetleg egy szomorú zene szól majd a háttérben valahol, és épp van még ott valami más emlék is...
Ezek így összeadódnak, és akkor biztos meglesz, amit hiányolsz most magadból.
Részvétem!
Nem mindenki gyászol egyformán.
Nekem éppen ma van a dédmamám halálának 19. évfordulója. Sajnos, alig ismertem Őt, nincs sok emlékem róla, így számomra "kissé távoli az egész".
Köszönöm szépen mindenkinek!
Egyedül vagyok, messze élek minden rokonomtól. Halt már meg papám (de akkor nagyon kicsi voltam), meg az egyik mamám akkori élettársa, őrá emlékszem, akkor is ugyanilyen volt (pedig családtagnak számított). Aznap akkor sem változtatott semmit nálam, játszogattam tovább, viszont később (akár évek múlva is), ha eszembe jut, inkább jön szomorúság.
Esetleg még arra is gondolok, hogy mivel nem otthon élek (külföldön), így alapból távolinak érzek mindenkit, és a napirendemen sem változtat semmit, nem találkozok senkivel, aki ismerte volna, stb.
Köszönöm a válaszokat mindenkinek!
Szia! Nekem nem alig pár hete halt meg édesapám, fiatal volt, még nem volt 50 sem...
Első megdöbbenésemben elkezdtem zokogni, aztán utána semmi...még a temetésen is tartottam magam, anyukámnak kellett a támasz...
Utána rögtön dolgozni kezdtem, úgy éreztem nincs szükségem extra szabadnapra. Sosem sírtam el magam napközben, vagy ilyesmi, még nevetni is tudtam, őszintén...
A napokban kezdtem el pityeregni néha vezetés közben...eszembe jut, hogy apukám mennyit vezetett annó...nagyon megérint, ha valaki az apukájáról beszél...
Tudom, hogy "lehetek szomorú" mégis olyan nehéz és ambivalens ez az egész. Vigasztalódást.
24-N
Ne gondolj rosszat magadról. Mindenki másképp kezeli a halált.
Nekem volt egy mellrákos nagynéném, akinek a végén már nagyon rossz volt. Nem sokkal a halála előtt azt kértem gondolatban, hogy vegyék el a fájdalmait, hadd pihenjen meg végre. Aztán jött a hír, és én úgy éreztem, hogy neki már jobb. Nem tudták gyógyítani egyébként. Egyébként én úgy fogom fel, hogy a halál nem a vég, hanem egy új kezdet, egy kapu.
Voltam egy temetésen, ahol a pap így búcsúztatta az elhunytat (akit szintén a rák vitt el), hogy "haza tért".
Nekem anyai nagymamám kántor, így nem idegen számomra a temetés és a halál.
Nem vagyunk egyformák egyébként tényleg, anyukám több év/évtized után is képes sírógörcsöt kapni 1-1 haláleset miatt.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!