Normális, ha nagymamám, nagypapám ilyen? Ez normális így?

Lényeg a lényeg, jó pár évvel ezelőtt voltak anyagi gondjaink. Segítettek rajtunk a nagyszüleim, nem is egyszer. Anya húgának jól ment / megy a szekér, mert elég hosszú ideig otthon lakott, így tudott félre tenni, és jól is ment férjhez. Bár anya húga elég smucig, de nem feltétlen mondanám rosszindulatúnak.

Nagymamámék elég 'éles nyelvűek', bár úgy vettem észre, hogy csak velünk. Annak idején megmondták, hogy apám hajléktalan lesz és már látják, hogy kukázni fog (!!!) és ehhez hasonló 'kedvességeket' mondtak. Mindenesetre mielőtt anyagi problémáink lettek volna, anya elég sok mindent vett, adott nagyszüleiméknek.

De! Ha nálunk vannak (nagy ritkán), akkor anya húgát szidják, hogy pl. egy pohár vizet sem ad nekik (gondolhatjátok, hogy mennyi valóságalapja van ennek), nekik kell vinni a vizet magukkal, és hasonlók. Ebből kiindulva szerintem jogosan gondolom, hogy mindennek lehord minket, ha anya húgánál vannak. Viszont anya húga is elég 'éles nyelvű', bőven letolja nagyszüleimet is. De, ahogy látom, anya húga a 'jó'.

Engem is elmondtak nagyjából mindennek, a hátam mögött 'ócsároltak' (utólag sok mindent visszahallottam), de, ha találkozunk, ebből nem nagyon éreztetnek semmit.

Viszont, ha valami gáz van, akkor a nagyszüleim elsőként hívnak minket. Legutóbb is, papa agyvérzést kapott és az első az volt, hogy anyát hívták. Most is gáz van mamával, az első az volt, hogy anyát hívták, aki nem tudta felvenni a telefont, ezért engem hívtak fel, hogy baj van.

Mennyire van ez így rendjén?