Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Normális dolog, hogy lelkiisme...

Normális dolog, hogy lelkiismeret furdalásom van a nagymamám miatt?

Figyelt kérdés

A nagyszüleim neveltek fel, de nagyon rossz körülmények között. Nagymamám nagyon ivott, sok rosszat csinált, ellopkodta a pénzemet, értékeimet, könyveimet eladta. Sosem volt pénze, mert inkább italra költötte. Nagyapám ütötte-verte. Mindig rettegtem, mikor kapcsolják ki a villanyt, a gázt, mert sose fizette be a közüzemi számlákat. Sokszor leégetett a barátaim, barátnőim előtt részegen, ezért inkább nem is hívtam fel magunkhoz senkit. Hamar el is költöztem otthonról.

Különben amikor nem ivott, nagyon aranyos tudott lenni. Ilyenkor főzött, kedveskedett - de az ital újra és újra a hatalmába kerítette...

Szóval nagyon sok rossz történt, amit nem is tudnék ide leírni, mégis ragaszkodtam hozzá nagyon sokáig, hiszen végül is felnevelt, de néhány éve azt érzem, hogy már nem tudom szeretni. Kín szenvedést okoz, ha a környékére kell mennem, még azt az utcát is utálom, ahol lakik. Tudom, hogy tennem kellene érte valamit, mert már öreg és beteg, de képtelen vagyok rá. Viszont nem múlik el nap, hogy ne úgy nézzek a tükörbe, hogy szemét vagyok, amiért nem gondoskodok róla. Mit tegyek??


2008. aug. 24. 14:36
1 2
 1/13 anonim ***** válasza:
100%
Teljesen megértelek, az apám volt olyan hogy ivott, minden éjjel veszekedett, egész gyerekkorom így telt el. Nagyon utáltuk, anyukám hamar meghalt melldaganatban :( szerintem köze volt ebben a sok hallgatásnak, magába fordulásnak, lelki terrornak. De azóta eltelt 10 év és meg tudtam bocsájtani apunak, valahogy jött magától, de nem kényszerítettem magam, szép lassú folyamt volt ez, azóta apám is megváltozott, és tudom hogy nagyon szenved azokért a dolgokért amiket tett. Mára nagyon jó lett a viszonyunk és ragaszkodok hozzá, bármi történt, zokognék ha meghalna és szenvednék. De ismétlem, ez egy magától megtörtént folyamat volt, nem kényszerítettem magam hogy szeressem, megbocsájtsak neki. A Te esetedben szerintem ha nem teszel semmit, bűntudatod lesz a következő ávtizedekben. Így ha nehezedre is esik, próbáld meg, márcsak magad miatt is! Sok sikert kívánok!
2008. aug. 24. 15:07
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/13 anonim ***** válasza:
100%
Nem mondtad hány éves vagy van-e testvéred.Ha dolgozol és telik akkor keress neki egy gondozót, vagy ha egyedül van vidd egy öregek otthonába, ott figyelnek rá, és te is megtetted amit tudtál nem hagytad magára egyedül, ha ez nem lehetséges és van testvéred szólj neki, hogy ha tud menjen figyeljen rá néha, meg egyszer-egyszer te is meglátogatod.
2008. aug. 24. 15:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/13 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszodat! Sajnos, már képtelen vagyok változtatni ezen a helyzeten, elmúlt belőlem VALAMI, amit erőt adna ehhez az egészhez. Pedig hidd el, nagyon-nagyon szerettem, ragaszkodtam hozzá, de mindig becsapott! És sosem állt mellettem, amikor szükségem lett volna rá. Az esküvőm napján tök részegen felhívott, hogy mikor megyek hozzájuk ... Azt se tudta, hogy aznap házasodok, pedig meg volt hívva!!! A rokonaim szinte szóba sem állnak egymással éppen miatta, mert mindenkit kikészített idegileg. Az esküvőmön is csak a barátaim voltak ott, míg a páromnak a hatalmas rokonsága...

És a lényeg, talán ez az, amiért kiábrándultam belőle: nem lehet gyerekem, és mivel szervi bajom nincs, ezért a szakemberek lelki okokra gyanakszanak. Ez pedig Tőle ered... És ez nagyon-nagyon fáj!!

2008. aug. 24. 15:17
 4/13 A kérdező kommentje:
A második válaszolónak: 37 vagyok, testvérem nincsen. Az unokahúgom ottlakás fejében gondozza a mamát, már amennyire tudja... Gondozót nem fogadna el, ez biztos. Azért nem úgy kell elképzelni, hogy nem járok hozzá, csak nagyon nehezemre esik odamenni. És egyébként nagyon makacs a mama, pl. nem akar tisztálkodni, pelenkát felvenni stb. Az egész lakás bűzlik a pisiszagtól. Más nagymamák miért nem ilyenek? Sokkal idősebb embereket ismerek, akik teljesen az eszüknél vannak, és ellátják magukat. Idősek otthona??? Hallani sem akar róla. Akarata ellenére meg nem lehet elhelyezni sehol.
2008. aug. 24. 15:22
 5/13 anonim ***** válasza:
100%
Én egy olyan nagymama vagyok, aki kb.hat évig tisztességre neveltem, szerettem, imádtam egyetlen unokámat. Kamaszkorára bűnözővé vált, abbahagyta a középiskolát, rosszéletű cimborák "nevelték", börtönbe került, segitettem, ő pedig ott ártott nekem, ahol csak tudott. Hat éve nem láttuk egymást. Szerinted van lelkiismeretfurdalása?
2008. aug. 24. 17:39
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/13 A kérdező kommentje:
Hát, lehet, hogy neki nincs, de nekem van, csak nem tudom, hogy "jogos"-e. Tönkretett lelkileg, idegileg...
2008. aug. 24. 17:42
 7/13 anonim ***** válasza:
50%

nekem egy ismerősöm egyszer azt mondta, hogy mindazt a jót amit attól kaptunk, aki felnevet, kamatostul kell visszadnunk. A gyerekeinkenk.

Neked magadról, a saját életedről, a saját (majdani?) gyerekeidről kell gondoskodnod. Nem róla.

2008. aug. 25. 09:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/13 anonim ***** válasza:

Az ismerősöd "felnevelése" után már elfelejtette a szüleit, nagyszüleit, csak a gyerekeivel törődött. S a gyerekei sem fognak ővele törődni, ha a "nevelés" befejeződik.

A kérdést feltevőnek: A nagymama alkoholizmusa nagyban függ a családtól, környezettől. Próbáld meg nem szégyelni, inkább szép szóval, szeretettel leszoktatni. Nekem már sikerült.

2008. aug. 25. 15:12
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/13 A kérdező kommentje:

Próbáltam leszoktatni, nagyon szépen kértem százszor is, hogy menjünk el egy orvoshoz, biztos, hogy segíteni fog. Mindig hárított, nem látta be, hogy komoly baja lenne, ígérgetett - aztán megint ivott. De nagyon csúnyán!! Nem csak úgy becsípett, hanem ilyenkor napokra eltűnt, bepisilve, bekakálva hozták haza a rendőrök... Otthon aztán állt a bál (meg a vér...) Minden reggel azzal keltem, este azzal feküdtem, hogy vajon él-e még... Nagyapám ilyenkor mindig összeverte, kis híján majdnem megölte. Tudom, hogy szörnyen hangzik, de sajnos így volt.

Eddig nem nagyon tudtam ezekről a dolgokról beszélni, csak már kiborult a bili ...egyszerűen felőrölte az idegeimet.

Nem tudom, végül is miért kellett neki az alkohol, sosem lehetett vele erről beszélni. Talán ha őszinte lett volna, meg tudtam volna érteni, miért csinálja, és most nem itt tartanánk.

Egyébként már nem iszik, mert nem tud!! (mármint fizikailag: már leesett a lábáról, nem tud piához jutni).

Köszönöm a válaszokat! És hogy végig olvastátok a "panaszáradatomat".

2008. aug. 25. 17:26
 10/13 anonim ***** válasza:

Szerintem nem érte kellene most tenned valamit, hanem önmagadért! Az, hogy tudsz már beszélni ezekről jó irány, de mindenképp azt javasolnám, hogy keress valamilyen neked tetsző szak-segítséget. Családállítás, kineziológia, pszichoterápia, bármi, amit el tudsz fogadni, hogy a gyermekkori traumáidat feloldhasd. Felnőtt nő vagy, kár lenne a saját életedet (kapcsolataidat, egészségedet) tönkretenni ezek miatt.

Nagyon nehéz lehetett mindezt átélned, de fel kellene dolgoznod valahogy ahhoz, hogy a saját, boldog életedet élhesd - pl. elmúljanak a gyerekáldást akadályozó lelki tényezők.

Ahogy benned oldódik ez a fájdalom, úgy fogod azt is pontosan tudni, hogy a nagymamáddal hogyan "viselkedj". Lehet, hogy lelkiismeretfurdalás nélkül nem látogatod többet, lehet, hogy csak más lelki állapotban eljársz hozzá segíteni mégis.

2008. aug. 26. 12:34
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!