Normális dolog, hogy lelkiismeret furdalásom van a nagymamám miatt?

A nagyszüleim neveltek fel, de nagyon rossz körülmények között. Nagymamám nagyon ivott, sok rosszat csinált, ellopkodta a pénzemet, értékeimet, könyveimet eladta. Sosem volt pénze, mert inkább italra költötte. Nagyapám ütötte-verte. Mindig rettegtem, mikor kapcsolják ki a villanyt, a gázt, mert sose fizette be a közüzemi számlákat. Sokszor leégetett a barátaim, barátnőim előtt részegen, ezért inkább nem is hívtam fel magunkhoz senkit. Hamar el is költöztem otthonról.

Különben amikor nem ivott, nagyon aranyos tudott lenni. Ilyenkor főzött, kedveskedett - de az ital újra és újra a hatalmába kerítette...

Szóval nagyon sok rossz történt, amit nem is tudnék ide leírni, mégis ragaszkodtam hozzá nagyon sokáig, hiszen végül is felnevelt, de néhány éve azt érzem, hogy már nem tudom szeretni. Kín szenvedést okoz, ha a környékére kell mennem, még azt az utcát is utálom, ahol lakik. Tudom, hogy tennem kellene érte valamit, mert már öreg és beteg, de képtelen vagyok rá. Viszont nem múlik el nap, hogy ne úgy nézzek a tükörbe, hogy szemét vagyok, amiért nem gondoskodok róla. Mit tegyek??