Szerintetek nagy kérés az, hogy a huszonéves, még tanuló unokák egy héten egyszer meglátogassák az önmagát nehezen ellátó nagymamájukat, és egy éjszakát vigyázzanak rá? (A nagymama anyagilag is támogatja őket. )

Ha a nagymama szerette őket, akkor kérés nélkül is mennek és segítenek, mert az emberben az van, hogyha kapott valamit, akkor szeretne viszonozni valamit ebből.

Ha viszont nem, akkor hiába is megy ez a fölösleges bűntudatkeltés és pszichés nyomás, mert ezzel csak az unokákat teszik tönkre.

Egy nagyszülő, aki nemrég elvesztette a házastársát, akivel leélt 30-40 vagy 50 évet, az most mély gyászban van. Ezt a gyász sújtja az unokát is, csak más relációban (nagyszülő-unoka). Ezek után bármiféle elvárást támasztani a gyerekkel szemben színtiszta agresszió. Ami még rosszabb: nem a nagymama várja el azt, hogy látogassák, hanem a szülő akarja beosztani a hszonéves gyereke életét úgy, MINTHA ő volna a rászoruló. Miilyen jogom mászik bele két ember kapcsolatába (nagyszülő-unoka) egy harmadik ember, és akar diktálni?

Ha a nagymama anyagilag függtelen, akkor tud fogadni magához éjszakás nővért, ha beteg. Ha pedig csak gysázol, akkor vegyen egy kutyát és ne adja elő a tehetetlen kislányt.

Tessék arra tekintettel lenni, hogy egy huszonéves életét kéretlenül és külsőleg "beosztogatni" azt jelenti, hogy elveszed tőle a szabadságát és a fiatalságát.

Ennyire irigyled?

Igaza volt a menynek.

Egy 20 éves GIMNAZISTA mitöl lenne felnött!?!?!?!

Ö még böven az eltartott gyerek kategóriába tartozik.

Ezen kivül a nagymamával való viszony sem mindegy, ha a nagymama mindig beleszól mindenbe, veszekedös, kötözködös - amit sok esetben lehet hallani -, akkor érthetö, ha a gyerek nem akar odamenni, és föleg ott éjszakázni, adott esetben a nagymamával közös szobában.

Ha meg a nagymama attól teszik függövé az anyagi támogatást, hogy a gyerekek mennyit vannak vele, az elég nagy gond!

Két dolog viszont nem világos: MIÉRT kell valakinek ott lenni éjjelenként a nagymamával? Mert a kérdeö szerint nem beteg, nincs semmi baja azon kivül, hogy meghalt a férje.

A másik meg, hogy erröl miért nem a két GYEREKET kérdezi meg a kérdezö, ha felnöttnek tartja öket, hanem helyettük az anyától kér erre engedélyt?

Hát ha még tanulnak, akkor bőőőőőven van mit csinálniuk anélkül, hogy beosztaná más az idejüket.

Aha, tök jó, hogy felfedezted: másnak ilyen idős korban már családja van. És ha éjszakára a nagyihoz költözteted őket, akkor nekik tíz év múlva sem lesz.

Bocs, most durva leszek: nekik a nagymamájuk, de NEKED AZ ANYÁD... Talán neked kellene most törődnöd vele, és nem úgy, hogy átpasszolod a feladatot másokra...

És miért kell a nagyira éjszaka felügyelni? Ha egyébként így bírja magát, ahogy azt vázoltad is?!

Igazából nem értem, hogy miért kell hetente 1 éjszakát ott tölteni. És miért éjszaka kell az unokák segítsége? Ha a mama nem szeret egyedül lenni este, akkor heti 1 éjszakával nincs kisegítve. Vagy a többi este más van nála?

Nehezen látja el önmagát? Ez szintén nem ok az ott alvásra, mert éjszaka miben lehetnének a segítségére? Továbbá ha már éjszakáról van szó, akkor azt a mama gyereke is megtehetné, hogy ott alszik.

Alapvetően a segítség "elvárható". Azért rakom idézőjelbe, mert az régen rossz, ha valaki nem magától csinálja, hanem azért, mert elvárják. Tőlem senki sem várja el, mégis hetente 3szor vagyok a nagymamámmal úgy, hogy megyek neki bevásárolni, vagy éppen vele együtt megyek, és utána felcipekedem hozzá és segítek elpakolni. Megyünk a temetőbe is hetente 1szer, ott pedig elvégzem a kertészkedős munkát. 24 éves lány/nő vagyok, szüleimmel élek még, nagymamám pedig 5 percre tőlünk. Van autónk, úgyhogy teljesen magától értetődőnek tekintem, hogy segítek ezekben a dolgokban.