Hogyan kéne (finoman) jeleznem, hogy idén nyáron már nem szívesen mennék le a nagyszüleimhez vidékre? Nem akarok sértődést.

Mióta megszülettem minden nyáron két hetet a nagymamáméknál töltök. Amíg kicsi voltam, ez tök jó volt. Eljátszottam Mamával és az állatokkal, mentünk strandra, kirándulni, stb, és az unokatestvéreim is hazajöttek egy-egy nyárra Amerikából; mindig elröppent az a két hét (pedig veszettül honvágyas voltam/vagyok még most is).

Igen ám, csak 10-11 éves korom óta már máshogy látom a dolgokat. Egyre távolabb kerültek tőlem a nagyszüleim, (azaz én kerültem távolabb tőlük) úgy éreztem, a nyakamon lógnak, így, hát a szobába menekülve töltöttem az idő nagy részét, várva, hogy jöjjenek értem a szüleim. Mamáék nem tudták/tudják elfogadni, hogy kamaszodom. Még most is 5 évesként tekintenek rám. Imádom őket, mert csodálatos emberek, de nem értették meg, hogy "felnőttem" idézőjelben, és ez nagyon idegegesít. Elég irritáló, hogy tízpercenként megkérdezik, nem vagyok-e éhes, vagy, nincs-e kedvem csinálni valamit. Nem tudom nekik elmondani, hogy néha egyedül érzem jól magam. Anyu és apu is próbálták nekik elmagyarázni a helyzetet, de nem hatott.

Tavaly is végig unatkoztam, kiolvastam vagy négy könyvet, és be kell valljam, nem éreztem jól magam. Nincs mit csinálni ott, nem tudok olyan helyre menni, ami érdekelne.

Sokkal szívesebben lennék többet idén a barátnőimmel és a barátommal, (főleg mert ősszel elköltöznek, és szinte sose fogom látni) be szeretnék iratkozni egy angol tanfolyamra is. Mamáék bezzeg ezerrel készülnek, hogy de jó lesz majd a nyáron, ha ott leszek...

Hogyan kéne nekik felvázolni a helyzetet anélkül, hogy megbántanám őket? Nagyon szeretem a nagyszüleimet, de NEM SZERETEK OTT LENNI. Mit tegyek?

Bocsánat, hogy kicsit hosszú lett...