Kiakaszt az anyám! Mit tegyek?
van egy 4 hónapos kisbabám. az anyám mindig jön és rázza a gyereket, hiàba kérem hogy ne tegye, azt mondja mikor ő itt van ne sírjon. meg se nyikkanhat szegény baba... mindig babakocsiban ringatva kell altatni mert kicsit nyekereg (nem sír) mindig nyaggat mindennel. pl. adjak neki teát mert ő adott, (CSAK szopizik) kezdjem hozzátáplálni mert ő is kezdte már korábban, hallgassak gyerekzenét mindig, aludjak a babával, és vastagon kell kenni a popsikrémert mert ő úgy csinálta (nem érti meg hogy eltömiti a pelust)
nem rég elmentünk vásárolni, a kicsit a másik mamához vittük 1,5 órára. eztikor megtudta kiakadt, hogy nem baj ha kiabál a gyerek a bevásárló központban, ekkor nem lett volna baj ha sír csak a másik mamánál ne legyen... féltékeny?
egyszerűen nem érti meg hogy nem ő vagyok, nem kell mindent úgy csinálni ahogy ő. mindenbe beleszol de nem tanácsot ad hanem parancsol...
mit tegyek vele hogy ne bántsam meg de hasson is?
szinte mindennapos hogy itt van, azért akaszt ki hogy mindig fogja! ha meg egyedül vagyok vele mindig ordít hogy vegyem fel... nem tudok wcre se menni anélkül hogy ne sírna.
ên ugy terveztem hogy 5-6 hós koráig szopizik ha van tejem, és utána táplálomhozzá
Felnőtt ember vagy, nem? Megmondanám anyámnak, ha rázni meri a gyereket, akkor nem veheti fel többet. tea nem kell, mert van tej. Hozzátápi pedig jól gondolod, ráér 5-6 hónaposan. Állj a sarkadra.
Nekem anyám itt volt az első hat hétben segíteni, mert volt egy másfélévesem is, és nagyon jól jött, de Ő nem piszkált. Takarított, főzött, vasalt, mosást tett be és vitte a nagyot sétálni. Szerintem így kellene segíteni egy anyukának és nem idegesíteni a gyerekét.
Állj a sarkadra! Ha másképp nem megy, megmondanám neki, hogy hanyagolja a látogatást!
szegény ti és szegény mama...
szerencsére az én anyám nem szólt bele...
a hozzátáplálás témánál meg kérdezd meg tőle, hogy szerinte nem fejlődik rendesen az unokája? :D én betartottam a 6 hós csak szopit, no cumi, no semmi... a nagy hőségben max sima víz.... és még élünk :) anyóstól hallgattam ugyan a "jó" tanácsokat, ahogy szopi témában is mindenki okos volt - főleg akik életükben nem szoptattak... de leszelektáltam a nekünk hasznos dolgokat.
hát a cumi nálunk úgy volt hogy anya erőszakolta szegény gyerek szájába, már öklendezett. elraktam emlékbe a cumit (egy ideig szívta, de nem sokáig) mindig előszedte.... már a párom is rá szólt hogy fejezze be mert rossz nézni. végül elraktam olyan helyre ahol a mama nem találja
az anyósom szöges ellentéte anyámnak. ha azt mondanám hogy nêzze hogy ordít mert nem veheti fel, tiszteletben tartaná a kérésem, anya meg tojik rá
miért nem állsz a sarkadra? "Anyám! Vagy azt teszed, amit mondok, vagy arra van az ajtó és ide többet ne gyere. Az én otthonom az én gyerekem és az van, amit ÉN mondok"
Szerinted a gyerek hogy éli meg mindezt, hogy az anyját leoltják és semmibe veszik? Hogyan fog hozzád viszonyulni ezek után? Mert egy percig se hidd, hogy nem lesz rá hatással az egész kalamajka. A teát meg felejtsd el. Nincs szüksége rá. Anyád a saját hülyeségét akarja rád tukmálni.
Az anyukám már nem él, de bárki akár egyszer rázta volna meg a babámat, az lett volna az utolsó. Ott helyben leordítom, és kitessékelem. Majd, ha észbe kapott, akkor - talán - jöhet.
Egyáltalán miért van mindig nálatok anyud? Nem normális dolog, az meg még kevésbé, hogy mindenbe beleszól. Bnkó leszek, de az ilyen családtagot, barátot, akárkit be sem engedném. Heti egyszer láthatja, aztán csókolom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!