Miért gondolják a kívül állók, hogy a szülés után szinte oda kell költözni az anyának a lányáékhoz hogy ott legyen mellette?

Mert segíteni szeretne. És attól függően, hogy kit, hogy viselt meg a szülés, szükség is lehet rá. Nem mindenhol tud a férj segíteni, pl. munkája miatt. És anyukának jól jöhet a segítség, ha pl. nem ment minden simán a szülésnél, vagy császárral szült.

De ezen szerintem nem kell problémázni. Aki nem kér segítséget, az szól, hogy ne költözzenek oda hozzájuk és kész.

"A férfi családja pedig sosem érhet fel a saját családdal."

Elég nagy baj,és után jön az anyós miért szeret a lánya gyerekét jobban tipusú kérdés.

Nem kell odaköltöznie. Amikor hazamegy a mama és a baba, akkor a kicsi etetése és ellátása áll a középpontban. Másra nem is jut ideje az első két-három hétben az anyukának, de energiája sem. Ezért szükséges, hogy a háztartást és a gyermek körüli egyéb munkákat valaki ellássa. (Mosás, főzés, takarítás, vasalás, bevásárlás). Ez mindig így volt.

ezért tartottak régen dajkákat, vagy a közvetlen szomszédok segítettek. Vidéken a "komák". Létezett a komatál, amiben egymás közt beosztva vitték naponta a rokonok, keresztszülők, komák az ételt a kismamának.

Tehát mindig volt segítség a gyermekágyas kismamának.

Amikor az első kislányom megszületett, akkor Anyukám járt hozzánk két hétig. Szabadságot vett ki. Főzött, mosott, vasalt, a férjem dolgozott, vásárolt, porszívózott és egyéb, nehezebb munkákat végzett. Én a kislányunkkal voltam elfoglalva. Aztán ahogy erősödtem, fokozatosan átvettem minden feladatot.

Anyukám reggel jött, mikor a férjem ment. Amikor a férjem hazajött, azonnal átadta a stafétát, és magunkra hagyott minket. :-)

Szerintem ez így volt bölcs.

Nekem alap volt, hogy 1-1 hétre anyukám jott segiteni mind a két szulesem utan.

A férjemnek dolgoznia kellett, az apasági 5 napot is kesobb kapta meg gyakorlatilag. Első gyerekkel amikor 5 hónapos volt,adódik gyerekkel pedig 1 éves életkora kornyeken. Elobb nem tudta volna kivenni, mert a munkája miatt nem lehetett.

Volt, hogy itthonról dolgozott napokat egymás utan, volt, hogy egy hétig nem is láttuk.

Anyosombol meg akkor lett elegem, amikor nem vette észre magát es szoptatas közben bámulta a mellem es majdnem belemaszott az auramba. A gyereknek sem tetszett, ilyenkor mindig feszült volt, mint én. Hiaba kertem, hogy hagyjon magunkra nem értett a szepszobol.

Apósom meg este fel 11-kor csöngetett be hozzánk, hogy mi legyen másnap az ebed, mintha én nem főznek, mosnek, takarotanek. A Férjem pont otthon volt es kioktatta az apját, hogy telefonálás nelkul ne jöjjenek, mert nem illik. Foleg nem késő este!!!

Raadasul epp,a zuhany alol estem ki.

Anyukám egy cseppet sem zavart. Ha kellett a segitseg ott volt, de amugy feltalálta magat. Sosem bántam meg, hogy ott volt! De anyosommal egy percet sem tudtam volna együtt lenni a húzásai miatt.