Miért akarja a legtöbb nagyszülő KISAJÁTÍTANI, "ENYÉM"-nek gondolni az unokáját, a szülők akaratát sokszor háttérbe szorítani?

Ne haragudj, de te teljesen ki vagy akadva egy semmiségre.

Azt még megértem, hogy böki a csőrödet, hogy az anyósod közli, hogy az ő vére, de nem biztos, hogy ő ezt úgy érti, ahogy te gondolod. Nekem inkább csak az jött át, hogy örül az unokájának, boldog tőle, és kicsúszott a száján, hogy folytatódik a vérvonala és ez neki örömez okoz. De sehol nem írtad, hogy olyasmit mondana, vagy tenne, amivel azt érteti, hogy te nem vagy értékes vagy a gyerek nem hozzád tartozna vagy semmibe veszi az akaratodat.

Ajándékozni mindenkinek azt van joga, amit csak szeretne. Nekem huszon x éve mindig konyakmeggyet hoz a nagymamám, pedig mondtam már neki 100x, hogy nem a kedvencem (persze nem bunkón!). Nem háborgok rajta, elcserélem egy barátnőmmel, aki meg szereti. Ha nem tetszik az ékszer a gyereknek, ha nagyobb lesz, be lehet olvasztatni és újat készíttetni belőle. De azon háborogni, hogy neked nem tetsző ajándékot ad, puszta bunkóság.

Nekem sajnos az jött le, hogy a semmiből is problémát akarsz gyártani.

Hihihi, az anyósom egy éves szülinapra fülbevalót akart a gyereknek. Mondom jó, ilyet szeretnénk. Sima egyszerű, nem lógó, igazi, általános kisgyerek fülbevaló, mindenkinek olyan van(nem váletlenül).

Nahát arról szó sem lehet, mert ha már csináltatja, akkor legyen extra, sőt, még annál is extrább. Választottam egy pillangós kissé lógós fülit....hát az állandóan beakad mindenhova! Legutóbb anyósom pulcsijába, véresre rángatták a gyerek fülét. Ilyenkor persze én vagyok a hibás, hogy nem lett megfelelő választva.......Ilyenkor mindig szépen elmondom, hogy hát igen, olyan kellett volna, amilyet szerettem volna, ami minden kisgyereknek van!

Mivel együtt lakunk, muszáj elengedni.(Egyre inkább töröm a fejem ennek megszüntetésén).

A megjegyzések, és megbeszélések nálunk semmit nem érnek. Ma pl apukám jött hozzánk, és még nem értünk haza a gyerekkel, mikor is anyósom közölte vele, hogy "elmentek, de még csak nem is szóltak, hogy hova mennek, és hogy egyáltalán elmennek". Apámnak kibuktam mikor ezt elmesélte, és jól elsírtam a bánatom. Ő a másik utcában lakik, és apósom pl egyenesen vérig sértődik, ha átmegyünk hozzá. Nehéz. Tűrni kell, veszekedni tök fölösleges, főleg ha értetlenek, hiszen úgy is a gyereked nagyszülei.

A gyereknek pedig szüksége van rájuk. Az enyém annyira imádja őket...mindig ez lobog a szemem előtt.