Miért akarja a legtöbb nagyszülő KISAJÁTÍTANI, "ENYÉM"-nek gondolni az unokáját, a szülők akaratát sokszor háttérbe szorítani?

Kérdés hogy előtte milyen volt a kapcsolatod anyóssal?Ha nem jó,akkor attól hogy szülsz neki egy unokát nem változik semmi,nem lettél nagyobb ettől a szemében.

"gyerek az "ő vére", hisz a fia gyermeke"Mondjuk ez igaz,ezzel mi a gond?

Sok esetben látom ennek a kérdésnek a forditottját is,kevesen értik meg hogy a gyereknek az a legjobb ha minnél többen szeretik.

Ha van eszed, akkor úgy neveled a gyereket, hogy szeressen téged, az anyósod meg ha tényleg primitív, agresszív és akaratos, akkor a gyerek úgy se fogja őt bírni. Esetleg rá is segíthetsz kicsit, hogy sokat beszélsz majd a gyereknek a nagyanyja kavarásairól. Mert kavarni fog, abban biztos lehetsz, az ilyen egoista öregasszonyok mindig szeretik más hátába szurkálni a késüket.

Én azt mondom, hogy az ember soha ne házasodjon meg. :DD

Ezért nem szabad túl közel lakni...

2 havonta 3 órát kibirok fél lábon is,ennyi ideig tudok szépen visszaszólni,és számolni vissza a perceket,és nem csúnyán szólni.Bár ehhez kell hogy párom minden egyes alkalommal leállitsa anyóst.

"sokat beszélsz majd a gyereknek a nagyanyja " -NE!

S egyáltalán ne! A gyerek figyel, nem szavakból érti a dolgokat az első időben, hanem mindent "fog", antennájával. Nem fogja érdekelni az "én vérem" marhaságai- az anyját szereti, hangját, mozdulatait, ölelését, dúdolását, éneklését - nem kell szavakkal ezt tárgyalni az első 7 évben egyáltalán, később sem.