Képtelen vagyok megbocsátani magamnak és feldolgozni a halálát! Mit tehetnék?
Nagypapám nem egészen két hete hunyt el, eltemettük, még is képtelen vagyok felfogni, hogy ez történt. Annyira hirtelen... Nem volt kifejezetten jó a kapcsolatunk, havonta, két havonta beszéltünk, találkoztunk csak, viszont azok kiválóan, szeretetben teltek. Utoljára húsvétkor láttam. Lelkileg le volt robbanva, ivott, nem volt teljesen tudatánál. Próbáltuk jobb belátásra téríteni, de nem hagyta magát. Egyikünk sem gondolta azonban, hogy ekkora a baj. Tüdőgyulladás szövődményeibe halt bele.
Folyamatosan azon jár az én és édesanyám agya is, hogy miért nem voltunk erőszakosabbak? Miért nem erőltettük rá az akaratunkat, hogy igenis irány a kórház!? Miért nem voltunk mellette többet, pláne akkor amikor kórházba került? Miért nem rohantunk egyből oda? 150 km-re lakik, terveztük a látogatást, három nappal azutánra, hogy bekerült. Nem volt alkalmunk találkozni utoljára, csak hogy érezze, hogy mellette vagyunk, ne adja fel, ha nem muszáj!
Annyira gyötör a lelkiismeret furdalás, hogy miért kellett mindennek így történnie, amikor kezelhető probléma lett volna. Nem volt még annyira öreg, élhetett volna, amikor utoljára láttam, még lelkileg ugyan nem, de testileg fittnek tűnt, egyszerűen képtelen vagyok elhinni, hogy nincs többé. Nem megy. Nem tudom feldolgozni. Legalább elköszönhettünk volna tőle, de nem... saját magunknak köszönhetjük! Olyan hiányérzetem van így, nem tudtunk igazán elbúcsúzni, ami eszméletlenül rossz érzést kelt bennem. Úgy érzem szeretetben kudarcot vallottam, lelkileg megrokkant, mert nem voltam/voltunk mellette eleget, nem segítettük, szerettük, támogattuk eléggé.
Hogyan lehet ezt "túlélni"? Voltatok hasonló helyzetben?
válasza: válasza:Szia!
Apa másfél éve halt meg. Ivott, cigizett, próbáltuk lebeszélni róla, hiszen egyszer már évekre leszokott róla, de 2010-ben újrakezdte valamilyen okból (mint kiderült, megmondták neki a kórházban, hogy haldoklik. 2005-ben is 3 hónapot adtak neki, de anya nem mondta el neki, így letette a cigit, piát és sokkal jobban lett). Nem tudtuk, hogy újra elkezdte ezeket... én suliban voltam, anya dolgozott, nem tudtunk a nyakán lenni. Láttuk jeleit, amiből rájöttünk, és próbáltunk a lelkére beszélni, de nem ment. Augusztusban rajtakaptam, hogy cigizik, de ráhagytam, belefáradtam az állandó veszekedésbe. Itthon halt meg tüdővizenyőben. Mi is magunkat hibáztattuk, mert nem láttuk, mekkora a baj, aznap este. Alapból nehezen kapott levegőt, anya rákérdezett, kihívja e a mentőket, de nem engedte... Én is magamat okoltam, hogy miért nem keltem fel este legalább egy pohár vizért, és mentem ki, akkor tán kihívtuk volna a mentőket. Ne okold magad. Ez a gyász egyik folyamata. Túl leszel rajta, jön a düh, az alkudozás, megbékélés, nem tudom, pontosan... Én elfogadtam a dolgokat, persze, még mindig rossz, de képes vagyok sírás nélkül nézegetni a képeket pl.
24/N
Én viszonylag keveset sírok, de rosszul érint, persze. Jön a sok "mi lett volna ha...", keringenek az agyamban és nemtudok szabadulni tőlük. Rossz így, hogy igazán testileg betegnek nem láttam, nem tudtam elbúcsúzni tőle, nem tudom elhinni, hogy vége... Pont hogy mi sem akartuk az akaratunkat ráerőltetni, mindig volt kifogás, hogy éppen miért nem megy kórházba. Sajnos mire belement már késő volt, talán ő is érezte, nem tudom. Lélekben feladta már másfél hónapja is, az biztos. Ha már akkor a talpunkra állunk, hogy igenis menjen, mennie kéne, stb, akkor hátha megmozdul benne valami. Ez a gyötrődés már nem változtat semmin tudom, de még is nehéz.
Én hiszek abban, hogy mindenkinek annyi ideje van, amennyi ki lett neki "szabva", neki sajnos ennyi volt és próbálom magamat azzal vigasztalni, hogyha máshogy cselekedtünk volna, akkor is ennyi lett volna.
igen, jól látod:
a LÉLEK dönt néha már előre
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!