Hogy lehet ezt elviselni/ feldolgozni?

1. A mi családunkban 1 hónapja diagnosztizáltak tüdőrákot csak néhány eredmény alapján - tévesen. Tehát lehet, hogy nálatok is erre utal egy eredmény, és az ápolónő ezért mondta, de ő NEM orvos!!! Az orvosok azért nem mondanak még semmit, mert nem akarnak félrediagnosztizálni vagy feleslegesen riogatni. Ha meglesz minden eredmény, meg fogják mondani.

2. Tudom, hogy sz*r a helyzet, de... az élet rendje, hogy az öregek elmennek. Akkor is, ha szeretjük őket. Tölts vele annyi időt, amennyit lehet, de ha elfáradt és menni akar, engedd le. Ettől még az életed része marad ő, és az, amit adott neked, amit tanultál tőle, az benned él tovább.

Nehezen, de mindent fel lehet doglozni, ha akarod.

Először is, jó volna, ha arra koncentrálnál, hogy itt az érettségi, és ne szúrd el! Még véletlenül sem! Ha a nagyid szeret téged, akkor biztosan ő is azt akarja, hogy siekres ember legyél - akkor is, ha ő már nem lesz az élők sorában.

A másik: ha hat hónapja van hátra, akkor ne sírj most, amíg él, hanem élvezd ki vele azt az időt, ami hátra van. Tudom, hogy durván hangzik, de ez az igazság: sírni ráérsz akkor is, ha már nem lesz.

Tégy meg mindent azért, hogy ha mégis elmegy, mert eljött az ideje, akkor legyen MIRE (jóra, szépre!!!), emlékezni, és ne arra, hogy hat hónap óta csak sírsz. Megértem, hogy nagyon fáj, nekem is rossz szüleim voltak, a nagyapám volt a Nap az életemben, ő nevelt engem, nagyon sokat köszönhetek neki, és elmondhatatlanul hiányzik ma is, sok évvel a halála után; de ha ma élne, és tudnám, hogy hat hónapja van hátra, mindent megtennék azért, hogy legyen mire emlékezni, jóra, szépre.

Pl. egy sikeres érettségire, ami után berohanok a kórházba a nagyihoz, lobogtatom előtte a bizit és együtt örülünk annak, hogy érett lettem, és esetleg mehetek tovább is, főiskolára vagy egyetemre.

Nyugi,nem tudsz semmi biztosat.

Nem minden rákba szokás belehalni.

kérdezd ki a szüleidet

hány éves vagy?