Normális az hogy nem tudom elviselni ha valaki panaszkodik?
Valahogy mindig ilyenekkel hoz össze a sors.Az nem gáz ha egyszer elmondja mi bántja de hogy minden találkozásnál ezt kell hallgatnom ettől kivagyok.
Körülöttem szinte mindig mindenki negativan áll hozzá az élethez a napi problémákhoz,és a folytonos siránkozással engem is lehúznak.
Alapjáraton pozitívan látom a világot,ha bajom van elmondom egyszer és kész,a problémámat megpróbálom megoldani,ha nem megy hallgatok.
Most én vagyok különc?Nektek milyen a környezetetek?Mit tesztek ha napi szinten csak a panaszkodást hallod mindenfelől?
Tele van panaszkodó emberekkel a környezetem, de engem elkerülnek, mert tudják, hogy én vagy rájuk szólok, hogy hagyják abba, vagy elkezdek szép dolgokról beszélni. Ez utóbbira aztán bepipulnak: "Hogy mondhatom azt, hogy csodálatos tavaszi időnk van, ha 291 forint az euró árfolyama??!!"
:-)
Engem is idegesít, főleg, ha lenne valami racionális megoldás a gondjára, csak az önsajnálattól, vagy érzelmi okokból nem teszi azt meg. Ez elég gyakran előfordul.
Az ilyentől inkább ideges leszek, mint, hogy sajnálnám.
Régen volt olyan barátnőm, aki folyton csak panaszkodott, aztán rá is ment a barátság erre, mert megmondtam neki, hogy ne haragudjon, de nekem erre nincs energiám.
Lehet, hogy szemétség, de sajnos(?) ilyen vagyok.
26/L
Aki folyton csak panaszkodik az egyszerűen önző és egy csaló is,mert meg tudná oldani egyedül a problémáit,csak nem akarja,azt várja,hogy más oldja meg helyette.Na,az ilyenektől menekülni kell,nem őszinte emberek és mellette ostobák is,mert ha lenne eszük,megoldanák egyedül.Más az,ha valaki egyszer panaszkodik,megesik,de hogy mindig ugyanazt...
Amúgy kérdező,különc vagy,ma már minden normális ember az.Az én környezetem sem jobb,de szerencsére vannak körülöttem normális emberek is...
Szerencsére a férjem sem az a panaszkodós fajta,nem is viselném el ha az lenne.Vele azért meg szoktam ezt a dolgot vitatni.
Egyszer szakadt el nálam cérna,mikor azt mondtam valakinek hogyha annyira sz@r az élet kösse fel magát.
Ugy gondolom mindenkinek megvan a maga gondja,szivesen meghallgatom a problémát ha tudok tanácsot adok de aki alapból azt mondja hogy márpedig az egész élet egy nagy rakás sz..r azokat az embereket utálom.
Barátnőm már nincs,talán pont emiatt hogy jókedvel mentem beszélgetni aztán meg hazajöttem úgy hogy élni nincs kedvem.
Én is szoktam "panaszkodni" a legjobb barátnőmnek. Nem azért, hogy sajnáltassam magam, hanem hogy kibeszélhessem magamból a gondjaimat. Jól esik, hogy ő meghallgat, ha tud tanácsot is ad.
Leginkább érzelmi jellegű gondjaim vannak, nem anyagi.
9es válaszólónak igaza van,nem az a gond ha a barátnődnek elmondod a bajod,az rendben és normális.
Az a gond ha az életről csak negativ gondolataid támadnak és folyton ezt sorolod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!