Akinek a párja elment külföldre dolgozni: mit éreztél, hogy tudtad elviselni hogy nincs, mennyi idő után törődtél bele?

Pocsék érzés volt, de tudomásul vettem, mert muszáj volt. Két évig éltem egyedül, amíg ő tőlem 10.000 km-re dolgozott. Minden nap beszélgettünk telefonon (amikor már volt telefonja), minden nap írtunk egymásnak levelet (nem e-mailt), és egyszerűen eltelt. Ha racionálisan nézed, hogy muszáj, mert meg kell tenned, meg kell tennie, akkor sokkal könnyebb. Hiába is hisztizik, sír az ember - én nem vagyok ilyen típus - azzal sem ér el semmit, csak azt, hogy a másikban keletkezik egy rakás hamis bűntudat, és még nehezebb lesz neki is, neked is elszakadni egymástól.

Ha muszáj, akkor muszáj. Nehéz, de még mindig jobb, mint az éhenhalás, nem?

nem eltántorítani akarlak, az én volt-barátom kiment az északiakhoz 5 hónapra, 1 hónapon belül megcsalt egy nagyon csúnya északival, akinek szintén barátja van, de az nem tudta meg a dolgot. nekem elküldte a csaj a skype/msn/facebook beszélgetéseiket e-mailben, szó nélkül..én meg szakítottam barátommal mert egy balfék (: a csajnak meg nem akarom szétszedni a kapcsolatát, nem vagyok olyan, mint ő. a volt barátom 1 hónapon belül visszajön magyarországra, már csak cuccokat kell cserélnünk. nagyon sokat tanultam a volt barátommal történt dolgokból, másfél évig voltunk együtt. de én azóta már szerelmes vagyok (és maradok is örökre:), sokkal jobb és harmonikusabb az egész életem, mint bármikor volt ezelőtt.

17/L

20:57-nek

Épp ezt mondtam, hogy valahol jön a megcsalás valahol pedig nem. Nálatok szerencsére nem. Mondjuk nálunk én megcsaltam, de biztos vagyok benne barátom is megcsalt kint attól, hogy én nem tudok róla. De ismerem szex nélkül nem bírja fél évig.