Normális az, hogy ezt máig nem tudtam feldolgozni?

Őszinte részvétem. A lehető legrosszabbkor vesztetted őt el.

Én két félárvával vagyok, ők szerencsésebbek: a fiú alig, a lány egyáltalán nem emlékszik az édesanyjára (3 és 1,5 évesek voltak a halálakor)

Én 23 voltam, mikor anya meghalt. Mivel beteg volt, engem az a gondolat vigasztal, hogy legalább már nem szenved. Szeretettel, jó szívvel gondolok rá, ha eszembe jut, hiányzik is, de ettől még nem félek az emberi kapcsolatoktól. Az egyetlen dolog, amivel nem tudok mit kezdeni: nem tudok hozzá kimenni a temetőbe.

Nehéz lehetett neked olyen fiatalon elveszíteni, de jó dolog, hogy beláttad, tovább kell lépned. Beszélni róla, kibeszélni a fájdalmat kell és jó is, de nem mindig, minden áron. Nem mindenkinek egyforma a gyásza, ezért én nem is olvasgattam annak idején, hogy hogyan kell ezt feldolgozni, mert ezt csak te érzed (akkor csak én éreztem). Én egész hamar túl lettem az elvesztésén, míg a hugomnak két év kellett, hogy kiejtse anya nevét, vagy egyáltalán megemlítse. Apámnak ez a folyamat nyolc éve tart.

Beszélned kell azokkal, akik ismerték, akik szerették (annak idején a hugom elküldött a francba, ha megemlítettem, bezárkózott, nem volt hajlandó anyáról beszélgetni, aztán "megtört", ma már sokszor ő hozza fel témaként). Ha nagyon nem tudod feldolgozni, nem szégyen szakemberhez fordulni, és talán itt, ezen a fórumon is kapsz hasznos válaszokat. Törekedj arra, hogy észrevedd, tele van a világ csodálatos dolgokkal, olyanokkal, amiket anyukád nélkül is szépnek láthatsz!

Szia!

Nekem anyukám 14 éve halt meg mikor én 6 éves voltam. Azóta nagyon sok minden kimaradt az életemből amikor jól jött volna, hogy ott van velem. Én sem tudom feldolgozni mai napig hiányzik de én apukámmal meg sem tudom ezeket a dolgokat beszélni. Beszéld ki magadból a fájdalmat, sírj ha jól esik :) Én is sokat sírtam egy időben. Egyik barátnőmre úgy tekintettem mintha az anyukám lenne de ez neki sok volt és beláttam, hogy ez nem jó így.

Szakemberhez érdemes fordulni hátha tud segíteni. Én nem mentem el de lehet jobban jártam volna most meg szerintem már késő. 20/L

A közvetlen közelemben 2 haláleset is volt, hozzám 2 nagyon közel álló emberről van szó. Azóta senkinek nem beszéltem róla, nagyon mardos a dolog, szenvedek rendesen. Lehet, hogy bizarr egy kicsit, de rátaláltam egy lelkészre, akivel tudok beszélgetni mindenről. Még nem tudtam megnyílni neki rendesen, de ennek ellenére mégis sokat segít.

18l