Jogos, hogy nem akarom, hogy jöjjenek és én se akarok menni?

Tipikus nincs probléma kreálok.

Valakire kell orrolni na, másképp nem megy!

Ha nem jönnenek, az volna a baj, hogy le se szarják az unokákat.

Beugranak az unokáikkal játszani 1-2 órát, mekkora zavarás! Ki tudja mennyit élnek még, hányszor tudják látni az unokáikat?

Mennyi ilyen szociopata buta meny van!

Hát persze hogy gyomorgörcse van, mert irigy a férje kapcsolatára a szüleivel, meg hogy a gyerekek kapnak figyelmet es nem ő.

Miért kéne telefonáljanak mikor már bevett szokás hogy pénteken mennek bevásárlás után?

Ajándekot visznek, nem a te pénzed viszik!

Ha fiam lenne odafigyelnék hogy milyen feleséget választ, legyen nyílt, szociábilis nem egy debilis borz !

Nálunk a nagyszülők mindkét oldalon távol laknak, nem a beugrom kategória. Az én apukám szokott felénk gyakrabban járni a munkája miatt kiszámíthatatlanul. Egyszercsak csörög a telefonom néha, hogy fél óra múlva kerül felénk, ha itthon vagyunk. Ha nem vagyunk itthon is volt olyan, hogy mondtam, hogy nem vagyunk, de futólépésben indulunk haza, csak hogy találkozni tudjunk egy kicsit. Őszintén, én imádnám, ha heti egy-két fix egymáshoz beesés lehetne, de én így is nőttem fel és nekem keserédes, hogy a gyerekeim ezt nem tapasztalhatják meg. A nagymamám ajtaja mindig nyitva állt előttünk, szó szerint, de az unokatesókhoz sem kellett időpontot kérnünk sosem. Mentünk, amikor arra volt dolgunk.

Ez egyébként egy generációs különbség is lehet akár ilyen formán, mert ez az ő idejükben még így ment.

Ne várakozzál. Éld az életedet és örülj annak, hogy van kivel szoros viszonyt ápolni, mert hidd el sokkal rosszabb, ha nincs.

Az idő tényező mint olyan viszont szerintem megszokhatatlan. Én imádom ha végre valami szünet van, vagy nyaralunk és együtt vagyunk kicsit többet. Néha azt érzem nem is ismerem a gyerekeimet, mert alig találkozunk. Annyira kevésnek érzem az estéket... Pedig igyekszünk mindig kitölteni közös programokkal. Én közös kapcsolódásnak tartom azt is, ha mondjuk nagyszülőkhöz utazunk, vagy ők jönnek. Együtt vagyunk ilyenkor is.

13-as, mert telefonálni mindig illik és nem várhatják el, hogy a család minden pénteken otthon üljön meg rájuk várjon, lehet, hogy dolguk van, betegek, fáradtak, stresszesek valami miatt és nincs kedvük senkihez.

Ettől függetlenül én is egyetértek abban, hogy a menyek javarésze sajnos tök ellenséges a férj családjával, a sajátja bezzeg mehetne mindennap, meg a többség nem tudja elviselni, ha a férje jóban van a szüleivel, testvéreivel, igyekszik elmarni. Ezt én is látom.

Az én anyósomél sajna nem laknak ilyen közel, felőlem átjöhetnének heti 1-2 alkalommal egy órára, én is simán átmennék, ha 10 percre laknánk egymáshoz. De én nem vagyok antiszoc típus, ez tény. Örülnék, ha olyan jó szüleim lennének, mint a ferjemnek.

kérdező ezt fėrjedel beszėld meg meg anyosékal.

ėn sem szeretem a lakåsba jönn bárki az az én menedėkem egy fåraszto munka nap után . lakåson kivül szivesen talålkozok bárkivel de a lakásba csak ritkán és nyomos okkal jöhet bårki be.

16, mit beszéljen meg rajta a férj, ha neki ez így oke?

Az ő lakása is, nem a kérdező fogja egyedül megmondani, ki mehet oda és ki nem.

Mi a feleségem szüleivel egy faluban. Nálunk is fix a vasárnapi ebéd, de én azt szeretem is. A hét többi napja nincs lefixálva, mikor hogy jön ki, de mivel a gyermekünk nagyon szereti a nagyszüleit, ezért nem ritka, hogy egyszer egy héten elvisszük a gyereket, és egyszer egyszer a héten jönnek ők is. De azért mindig szólunk egymásnak előre, meg ők is megkérdik, hogy jöhetnek-e, sőt sokszor mi hívjuk őket. Én őszintén szeretem így, bár most az ünnepek miatt egy kicsit ember undorom van, pedig összeségében örültem, hogy sok mindenkivel találkozhattam.

Az igazság az, hogy a feleségem még évekkel ezelőtt meghúzta a határokat, így nálunk nem tud előfordulni, hogy bárki is bejelentés nélkül jöjjön. Ez nem egy hálás folyamat, de meg kell lépni. És ezt a férjednek "illik" megcsinálni, mert az ő szülei.