Jogos, hogy tiltani kívánja a nagyszülő, hogy a másik nagyszülőhöz is elmenjünk?

Sziasztok.

Segítseget kérlek, mert már nem tudom mit tegyek. 23.-án a tesójáékhoz mentünk.

22.-én, 24.-én és 25.-én is párom szüleinél ebédeltünk. Már reggel odamentünk és délután is maradtunk még náluk, kivéve 25.-én, mert akkor 1-kor elindultunk az én szüleimhez, akik mivel messzebb laknak hozzájuk csak havi szinten járunk. Ott több időt voltunk. 25.-én később értünk oda és 28.-án ebéd után már jöttünk is el.

Míg ott voltunk párom szülei és testvére folyamatosan írkáltak a páromnak. Szidták, hogy hogy képzel elmenni, csapot papot itt hagyni, ott aludni, igazságtalanság a sajátjával szemben, hogy ott meg nem vagyunk annyit. Írkáltak, hogy még világosban érjünk haza és még menjünk be hozzájuk mikor hazaérünk. Én mondtam majd másnap, mert hosszú út után én már este nem akarok senkihez se menni, úgyis itt lakunk egymás szájába.

Másnap ugyanúgy átmentünk ebédre és délutánra. Ahol már személyesen is folytatták a beszólogatást.

Megkaptam apóstól, hogy náluk voltak 26.-án az unoka tesóék, mindenki itt volt, csak az ők unokájuk nem. És hogy jövőre jó lenne, ha nem az egész karácsonyt az én szüleimnél töltenénk.

Ami nem igaz, velük voltunk és a pàrom testvéreivel azokon a napokon, amiket leírtam.

Közel lakunk hozzájuk, akkor látogatnak amikor akarnak. Egy héten legalább 3-4x biztosan szoktunk együtt lenni.

Most szilveszterkor is természetesen náluk leszünk és újévkor is megyünk persze. Párom megy vadászni is a testvérével majd újévkor.

Én nem mondom, hogy ne menjen, ne menjünk. De én miért nem lehetek cserébe szabad? Engem miért piszkálhat mindenki?

Párom megmondta, hogy nekem is van családom, oda is menni kell.

Én pedig csak szótlanul bámultam a földet, hogy hogy tudnék megmenekülni innen.

Akkor vagyok boldog ha a pàrommal vagyok kettesben vagy ha a családommal vagyok, mert ők jósàgosak és sosem bántanak engem és sose féltékenyek arra, hogy én gyakrabban látom anyósomékat és ők közelebb laknak.

Én ebbe belefáradtam. Van egy kicsi babánk, de én nekem hányingerem van mikor menni kell hozzájuk. Nem akarom az évem utolsó napját is egy olyan helyen tölteni, ahol szúrós szemmel néznek rám, ahol utálnak, ahol megjàtszák, hogy ők mennyire szeretnek minket, de mindig csak féltékenykednek. Szeretnék elköltözni és sokat gondolkodom a váláson, mert azt érzem csak így tudnék megszabadulni azoktól az emberektől, akik mellett nem lehetek szabad. :(

A párom nem akar elhagyni, főlrg azért mert van 1 közös gyerekünk és szeret engem még ígyis, hogy ennyi nehézségünk van.

Azonban én nem bírom már a bántást. Nekem elegem van. :(