Hogy állnátok ehhez a helyzethez? Megsértődnétek,vagy nem foglalkoznátok vele?

Két éve múlt,hogy elköltöztem otthonról, a nagyszüleimtől. (ők neveltek fel). Akkor 28 éves voltam. Viszonylag jó volt a kapcsolat közöttünk. 70 km a távolság a régi lakhelyem és a mostani között. Vonattal szoktam közlekedni. A két év alatt én már voltam otthon párszor, de ők egyszer sem jöttek el meglátogatni,hogy hol élek, kikkel vagyok, viszont ők állandóan követelőznek rajtam,hogy én soha nem megyek haza nekik segíteni,ha nagyobb munkák vannak, mint például szüret,gyümölcsszedés, kukorica szedés és még sorolhatnám. Szóvá nem nagyon mertem ezt tenni,mert nagyanyám rendkívül hamar megsértődik,és ilyenkor támad mint egy kígyó,és elhord mindennek hamar gyorsan telefonba amivel tudja,hogy nagyon meg tud bántani,mert lelkileg nagyon sérülékeny és instabil vagyok. Hogyan tegyem szóvá nekik mégis,valamilyen módon,hogy már az anyósjelöltemék is megsokallták,ás a párommal és velem együtt hogy nem kíváncsiak semmire velem kapcsolatban és rám sem?Félek,ha ezt így a telefonon keresztül elmondom neki,akkor ahogy anyámat is,engem is kitagadnak a házból mert nem tettem meg a kedvüket.Nagyon szerettem és szeretem most is falumat,házunkat minden oda köt ezért dilemmázok.