Már előre nagyon félek. Milyen lehet egy ilyen esküvő? Hogy lehet ehhez hozzáállni?

Még nincs kitűzve dátum, szóval természetesen addig bármi változhat. Viszont jelenleg úgy érzem, hogy egyáltalán nem akarok esküvőt a családom miatt.

2-3 hónapja megszakadt a szüleimmel és a testvéremmel a kapcsolatom. Bár én döntöttem így, de nem az én hibámból alakult így. Anyám és nővérem csak irányítgatni tudják az embert, és nem tetszik nekik, ha nem úgy van valami, ahogy elképzelik. Apám pedig csak mellettük áll ki. Nem tudok bennük megbízni sem, de nem akarom részletezni, mert hosszú lenne.

A lényeg, hogy most fogtam fel ésszel 30 év után, hogy milyen mérgező környezetben éltem eddig. Próbáltam nekik elmondani, hogy mi bánt, mi fáj, egyszerűen meg sem akarják érteni.

Na de a lényeg. Rajtuk kívül nincs senkim a "saját életemből". A párom családjával és barátaival nagyon jóban vagyok. Barátnőim nincsenek, mert csak negativ/rossz emberekkel hozott össze sajnos az élet. Egy férfi barátom van csak.

Milyen esküvőt lehet így szervezni?

Már a sírás is rámjön, hogy nem lesz ott apám, aki az "oltár" elé kísérjen. A szülői ajándékozás során nem lesz ott senki, akinek én hálás lehetek. Konkrétan az esküvőn az "én oldalamon" nem fog ott ülni senki. Ráadásul iszonyú rosszul érezném (és érzem) is magam, hogy én ott fogok állni, mint egy szerencsétlen, de senki nem lesz ott, hogy első sorban nekem gratuláljon. És bár tudom, hogy a párom családja és barátai nagyon megértőek, és ugyanúgy a családuk tagjaként kezelnek már most is, de mégis elöntene a szégyen, hogy "mellettem nem áll senki". Úgy érzem, hogy azt sem érdemlem meg, hogy egy szép ruhám legyen.

És bár bármi változhat még, de jelenleg nagyon haragszom a családomra, mert ők azt várják, hogy ugyanúgy hódoljak be nekik, mint eddig, de erre már az egészségem is ráment. Ezért nem is esne jól, ha igy kellene őket az esküvőmön látnom.

Volt valakinek hasonlóban része?