Már nem szeret, nem tud szeretni? Létezik olyan, hogy egy nagyon idős 91 éves nagymama egyszerűen oda jut, hogy már nem szereti a kedvenc unokáját?

Én most egy kicsit más szemszögből szeretném megvilágítani ezt a dolgot.

Az a leírásból nem derül ki,hogy mennyi idős vagy, de nem lehet,hogy nagyon nyomulós/érzelmileg sok voltál a nagyinak?Hogy sok volt a rajongásod?Illetve valószínűleg nagyon sok támogatással sem hoztad meg számára azt a szintet/életszínvonalat(nyílván ez sem derül ki a válaszokból),amit "elvárt" volna tőled,és érzelmileg feladta/kimerült.

Tudod van olyan a nagyik/anyák életében is,hogy belül érzelmileg feladják.Persze teszik a dolgukat, de már nincs öröm benne.Mert ha valaki évtizedekig csak tölt és tölt egy feneketlen kutat,és a kút mindig hibázik, mindig bajba kerül,mindig ígérget akkor ezek a "múzsák" elfogynak lelkileg.Mert ők boldognak szeretnék látni a gyereküket/unokákat.Azt akarják,hogy boldoguljon akkor is ha már nem lesznek.

Simán lehet,hogy nincs semmi fondorlat a dologban a család többi tagja által,simán csak a nagyid feladta.És látni meg azért nem akar, meg az évtizedekig tartó "munkájának"/szeretetének/támogatásának a csúfos kudarca vagy.(nem biztos,hogy szerinted kudarc az életed DE Ő ÍGY éli meg,és szégyelli magát)

Illetve az lemaradt, hogy ez a rajongás amit leírsz, bizonyos személyiségeknek rémisztő.(pl nekem is)

Mennyi teret hagytál neki?Mennyi magánélete(nem sexre gondolok) volt nélküled(amikor nem voltál rátapadva)?Mert gyerekként/fiatal felnőttként,még egy nagyi is engedékeny,ez a viselkedésed még nem "rémisztő", de 27-30 éves korodra, már lehet próbált az önálló élet felé terelgetni, de te még akkor is tapadtál rá.És ez sok volt neki.

23.: Nem hiszem, hogy erről lenne szó. Egy nagymama általában szereti, ha csüng rajta az unokája. Arra meg nincs magyarázat, hogy csak úgy leépítette. Egyedül arra gondolok, hogy a család ellene fordította.

A másik lehetőség, hogy valóban demencia kezdődik nála. Nem mindenkinél a memóriazavar az első jel, gyakori, hogy megmagyarázhatatlan személyiségváltozás történik. Pl. a kedves emberből kötekedő, agresszív ember lesz, akár a törvénnyel is szembe kerülhet, bolti lopás, garázdaság pl. Sokszor a hozzátartozók ezt nem ismerik fel és gyakrabban szakítják meg vele a kapcsolatot, mint hogy ezt a lehetőséget figyelembe vegyék. ha valaki pl. agresszív lesz évtizedek nyugalma után, úgy kezd viselkedni, mintha egy másik ember lenne, kórképekre is kell gyanakodni, de fejsérülés után is megfigyeltek ilyen dolgokat.

23 as, gondolom nincs gyereked, unokád annál inkább nincs, megsúgom, hogy a gyereked / unokád tapadása nincs terhedre, ez nem párkapcsolat!

Ha kicsit kimerít, megkéred esetleg h hagyjon egy félóra csendet, de nem zárod ki az életedből!

Mondom ezt autisztikus anyaként, aki mindenkitől elzárkóztam es mindenki zavart, de a gyerekem soha, pedig 3 volt egyben, mint a head and shoulder

26-os képzeld van gyerekem,8 éves, autisztikus,beszédzavaros,evészavaros, adhd-s ,diabéteszes,cöliákiás.Teljesen egyedül vagyok,ha akarnék sem tudnék lelépni sehova, mert rajtam kívül senki sem tudja(akarja) ellátni.És nem, nem akarnám,hogy még 30 évesen is rajtam lógjon(ép értelmű,önálló életvitelre képes lesz),saját élet helyett(bár szerintem addig nem is fogok élni).Ezerrel készítem fel az önálló életre.Mert ez az élet rendje.

Illetve szerintem fogalomzavar is van itt,mert a tapadás számomra az,ha egy felnőtt ember is sülve főve az anyján nagyanyján lóg, ő foglal neki időpontot orvoshoz, fizeti a csekkjét, ott eszik heti többször,vagy ott is lakik,és hót normálisnak tartja,hogy az anyjának rajta kívül nincs élete.Elárulom, nem normális.

Normális, ha tudnak egymás életéről, szívesen beszélgetnek, időnként felugrik a gyerek kicsit,és tiszteletben tartja,hogy az anyja is egy ember

.

Ezért van a sok nőben életközépi válság,mert az anyákkal el van hitetve, hogy mindig tutujgatni KELL a gyereküket,hogy ők nyugodtan megszűnhetnek különálló személyként létezni,és ezért van a sok mamahoteles is.

A gondoskodó szeretetnek,mikor a gyerek fiatal felnőtt lesz,át kell alakulni,különben mindenki sérül.Az a normális, ha a gyereket elengedjük, és ha elmegy és éli az életét.(intézi az ügyeit, saját döntéseket hoz,ha hibázik, viseli a következményeket,mert anyu nem tartja a hátát, stbstb)