Nagymamám lassan három éve már, hogy meghalt, de van egy dolog, amire nem kérdeztem rá életében, és ez egyszerűen megőrjít lassan. Napi szinten gondolok arra a témára. Mit tegyek?

Utolsó együtt töltött héten még volt is egy olyan érzésem, hogy kérdezzek rá arra a dologra, de kínosnak éreztem (pedig ő állt hozzám legközelebb a családból), így udvariasság miatt nem kérdeztem rá. Hirtelen ment el viszonylag, 80 felett is max. 60 valahánynak nézett ki, a gerince állapotát leszámítva jóformán senki se gondolta volna, hogy elmegy hamarosan. Halála után nem sokkal vágta azt a tényt az anyám a fejemhez, így viszont, hogy bebizonyosodott jóformán megőrjít, hogy életében nem beszéltem meg vele... Nem egy szimpla infóról van szó, amit majd mástól megtudok, ez inkább pszichésen lenne fontos. Kicsi a család, de amúgy sem tudna ebben segíteni senki, csak ő. Nem a gyászban ragadtam benne, elfogadtam, hogy elment, de azt, hogy nem hallgattam a megérzésemre képtelen vagyok feldolgozni, és ahogy telik az idő, egyre kényszeresebben gondolok arra a dologra.