Nagymamám lassan három éve már, hogy meghalt, de van egy dolog, amire nem kérdeztem rá életében, és ez egyszerűen megőrjít lassan. Napi szinten gondolok arra a témára. Mit tegyek?

Nyugodtan fogalmazhatnál egyértelműbben, van valami örökletes betegségi ág, vagy ki tudja.

Most már mit tudsz csinálni, vagy megpróbálod kivizsgáltatni, szaktanácsot kérni, vagy elengedni.

Ami általános, hogy zavaró gondolatokról valami más elfoglaltság tudja elterelni a figyelmet.

Ez nem feltétlenül egy új szexkapcsolat az életedben, bár az is nagyon jó.

De lehet bármilyen újabb elfoglaltság, amit éppen találsz.

Valami volt vele, ami téged is érint, vagy már benne is vagy egy hasonló helyzetben.

A pszichológus abban tud segíteni, hogy megértsd, te nem vagy a nagymamád.

Nem segítene. Azért nem, mert hiába megtörtént veled ugyanaz, a megoldókulcs minden embernek más ugyanahhoz a dologhoz. És ezt hozza felszínre a pszichológus.

Egy itt is gyakran megjelenő problémával szemléltetem, mire gondolok.

Házas nő együtt él anyóssal, aki kiidegeli, de nem mer neki beolvasni. Hiába jönnek a válaszok, hogy húzz határt, küldd el melegebb éghajlatra, költözz el. Ha a kérdező belső személyisége nem alkalmas ezekre. Te is más vagy, más lesz a megoldásod.

13-as voltam.

Nézd, nem szeretnék érzéketlen lenni, de egyrészt senki nem is kérdezte, hogy mi ez a dolog, tehát magyarázkodni is tök felesleges, másrészt nincs válasz arra, ha egy halottal akarsz beszélni. Nem tudsz. Vagy elfogadod, vagy őrlődsz tovább, más opció nincs.

Egy csomó történés van, ami megesik a női nemmel, és rengetegféleképpen éljük meg, mert nem vagyunk egyformák. Minden eseményre lehet sorstársakat találni. Ha azt próbálod bebeszélni magadnak, hogy neked csak a nagymamád véleménye segítene, akkor magadat szívatod.