Nagymamám lassan három éve már, hogy meghalt, de van egy dolog, amire nem kérdeztem rá életében, és ez egyszerűen megőrjít lassan. Napi szinten gondolok arra a témára. Mit tegyek?
Sajnálom, hogy nem tartasz még ott, hogy bemenjen, nem sorstársakat kell keresni. Mert azok sem te vagy.
Majd eljutsz odáig. Csak nehogy késő legyen.
Két dolog segíthet. Vagy megpróbálsz sorstársakat keresni, vagy próbáld elképzelni, kikövetkeztetni, hogy mit mondott volna a nagymama, ha megkérdezted volna.
Amúgy az ő életében is szóba került ez a téma a családban, vagy csak később, amikor anyukád emlitette?
22.: Na igen, ékes példája vagy, mifélék miatt nem mer az ember itt nyíltan beszélni. De, sorstársakkal megosztani a dolgot igenis segíthet! Sokat jelentene tudni olyanoktól, akik ugyanezen mentek át, hogy ők hova tették ezt lelkileg. Sehol nem írtam olyat, hogy ők én vagyok...
23.: Csak ködösen, valahogy ezzel a témával mama sem szeretett igazán szembenézni. Vannak tippjeim persze, hogy miként is vélekedhetett volna róla.
Rendben, legyek akkor ékes példa. A te fejedben van ez. Nekem nincs dolgom azzal, hogy egyből a rosszat feltételezed, mikor két választ is írtam.
Egyszerűen nem tart ott a személyiséged. Amin dolgozni kellene. Ez az igazság. Nem tudom hol látod magad kb. 5 év múlva, de ha nem kérsz valós segítséget, nem mások tapasztalatát, akkor inkább el sem képzelem. De a te életed.
értjük hogy nem hiszed el, hogy három éven át egyetlen elmaradt kérdésen pörögni szerinted nem megrekedt gyászfeldolgozás, de miért várod azt, hogy ötről a hatra juss az életeddel, ha se egy anonim oldalon, se egy szakemberrel nem vagy hajlandó nyíltan beszélni, csak falazol és mellébeszélsz?
valld be, igazából csak élvezed hogy itt sajnálgatunk meg kapsz fejsimit hogy szegény kislány.
Végezd el az agykontroll tanfolyamot. Egy agykontrollos technika segítségével kérdeztem a tudatalattimat alfában bizonyos dologgal kapcsolatban, és kaptam rá választ, pedig egy előző életemből származik az ok.
Segíthet egy hipnózissal is foglalkozó pszichológus, abból nem tudok konkrét szakembert ajánlani, akinél voltam régen, annál nem láttam semmit, de elvileg működhet a dolog.
Másik lehetőség, hogy nem a családban és a szűk környezetben keresed a megoldást, hanem próbálsz óvatosan, körültekintően hasonló embereket találni. Nem tudom, miről van szó, de talán élő emberekkel megosztva könnyebb, mint egyedül. Csak nagyon kell vigyázni, nem szabad hamar megnyílni mások előtt, csak a megfelelő bizalmi szint kialakulása után.
Ki akart szerinted sajnálatot, meg fejsimit? 😳 Jézusom, na látom, most jön a tipik gyakoris stílus.
Nem, nem gyászfeldolgozás, mert ezek a problémák jóval a halála előtt is már az életemben voltak bőven, és azt bánom csak, hogy ha tudtam volna, akkor vele is megbeszélem. Szakemberhez meg járok már, mint írtam is az elején. Az viszont tény, hogy igenis jó a sorstársközösség, és még szakemberben is jobb, ha olyanhoz mész, aki saját maga is hasonlón ment keresztül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!