Túlreagálom, vagy igazam van?

Már lassan ott tartok hogy el sem akarok menni nagymamámhoz. Sajnos kiskorú vagyok, így szinte ez kötelezettség, de nagyon elegem van. A nagymamám már apukám (középső testvér) születésekor eldöntötte hogy milyen nőhöz kell hozzá mennie: Gazdag paraszt lányhoz. (nem ma volt már). Aztán amikor apukám pestre költözött tanulni, megismerte anyukámat akit a nagyim egyből gyűlölt, mert nem olyan volt mint ahogy ő eltervezte. Amikor a legidősebb nővérem született a nagyi megróbálta rábeszélni apukám, hogy hagyja el anyut amíg még nem születik meg a gyerek. (természetesen nem hagyta magát). Aztán ezt eljátszotta a másik nővéremnél is. Végül jöttem én a nagyon késői gyerek, akit anyukám 47 évesen szült. Engem gyűlöl. Nem kellettem volna már. Nem is olyan rég a születésnapomon közölte hogy így tizen pár év után kezdi úgy érezni hogy a családhoz tartozok, és ez nagyon rosszul esett.(eddig is a családhoz tartoztam XD) És folyamatosan bánt. Fogytál, híztál stb... És a családban szarságokat terjeszt rólam pl hogy nem tanulok (két négyesem lett év végén), Múltkor egyenesen a telefonba közölte velem hogy a nővéreim ocsmányak. (nagyon szoros a kapcsolatom a testvéreimmel) És azóta amióta rájöttem hogy ilyeneket mond rólunk nagyon rosz érzés vele beszélni, és mindig gyomor ideggel megyek hozzá. Mit lehetne vele csinálni? Ti mit tennétek?