Van erre illemszabály? Nálatok ez hogy megy?

Nem tudom hogy illik, de nálunk pontosan ugyanez a helyzet.

Az unokatesót szinte napi szinten látogatja, szóval ez az egész engem azért nem érdekel.

Ha van időm, kedvem akkor viszem, és kész.

Illemszabály nincs. De rengeteg nagyszülő elvárja, hogy helyébe vigyék az unokát, akkor is, ha ő is makkegészséges, és simán tudna jönni. Van, aki azért, mert fél, hogy zavarna a másik otthonában, nem akar túl sok lenni, útban lenni, nem akarja, hogy csak udvariasságból tűrjék el, hogy már megint megy. Van, aki meg azért, mert egyszerűen lusta mint a dög, csak a saját kényelme érdekli, és egy pillanatig sem akar alkalmazkodni, nehogy már más házában kelljen lenni. Ez utóbbi szerintem a masszív többség.

Ne csak azt mondd neki, hogy jöhet ő is, ha van kedve, hanem konkrétan hívd el a jövő hétre. Vagy kifogásokat keres majd, vagy kinyögi, hogy neki az fárasztó (neked meg a gyerekeket cűgölni ugyanakkora távon biztos nem az). Nem tudsz vele mit csinálni.

Mi is hurcolásszuk a gyerekeket, mert ugyanez a helyzet.

"Nem neki kéne kialakítania a kapcsolatot az unokáival?"

A saját szüleiddel hogy megy a dolog? Hozzá gyakrabban viszed? Vagy ő jön is? Ha jön, akkor ugyanolyan messziről, vagy tőle csak egy fél köpésre laktok? Mert mondjuk az nem mindegy, hogy a feltételek azonosak-e. Bár anyósoddal inkább a férjednek kéne megegyezni abban, hogy hányszor hurcolássza oda a gyerekeket. Ha ő is szeretné, hogy többet találkozzanak az anyjával, akkor vigye ő, ne neked kelljen ezzel is foglalkozni.

Nincs ilyen illem, csak néhány idős szerint, akiknek derogál mozdulni.

Nálunk a nagyszülők - anyósomék - ugyanúgy jönnek a gyerekekhez, mint ahogy mi megyünk. De ők tényleg szeretik az unokákat. Az unokák is őket.

Biztos nem hurcolásznánk őket egyoldalúan, minek?