Körülbelül 5 évesen levertem nagyapám kedvenc, még az ő nagyapjától kapott díszes olvasólámpáját, ami eltört. Emiatt nem beszélt velem 10 éve, múlthéten volt a 16. születésnapom és gondoltam felköszönötm, még most sem enged, hogyan békítsem ki?

Most őszintén. Minek? Kell neked ilyen ember az életedbe?

Vén sz@r, hagyd a fenébe!

fogadok hogy van több unoka is , nem te vagy a kedvanc inkább csak nyűg ezért durcizott be

Jó ürügy. De komolyan minek kell ilyen ember neked?

Valahogy picit erőltetett.

És a család többi tagjával, szüleiddel, testvéreiddel beszél, csak veled nem?

Erről az jutott eszembe, hogy amikor a nagyinál nyaraltam, és véletlenül nekimentem a varrógépének, aminek nyilván nem lett semmi baja, de én nagyon beütöttem a karom. Erre ő mégis leszidott, hogyha levertem volna, akkor mi lett volna a varrógépével, de az kicsit sem érdekelte, hogy én megütöttem magam. Nekem az gyerekként kicsit rosszul eset, hozzáteszem, nem először bántott meg ilyen módon. Ezeket a dolgokat le is írtam akkor magamnak a kis naplómba. Szóval nem tudom, az öregeknek vannak ilyen fura (önző?) dolgaik. A szüleim előtt dédelgetett meg minden, viszont én sem vagyok ám süket, sokszor véletlenül fültanúja lettem annak, hogy kibeszélt másoknak. Én ezt nem tudnám megcsinálni egyetlen szerettemmel sem.