Nagymamák de őszintén van kedvenc unokátok?

Van. De mindegyikkel ugyanolyan kedvesek vagyunk. Ordítani nem szoktunk senkivel sem.

Egyébként azért alakult így, mert a 'kedvenc' is jobban kötődik hozzánk. Ő is jobban szeret minket, mint a többi 3 unoka. És köztük is van olyan, aki meg a másik nagyinak kedvenc.

Három unokám van az egy szem gyerekemtől és nincs kedvencem.

Teljesen egyformán érzek mindegyikkel kapcsolatban.

Mi ketten vagyunk tesók, egy fiú egy lány, én vagyok a húgi. Én mindig azt éreztem, hogy tesómat övezi nagyobb ováció, ő a fiú, ő az első szülött, a saját szüleink is őt tutujgatták jobban. Tesóm jól kihasználta őket, behízelgett h megkapjon mindent, eleinte a játékokat szomorkodta ki, később a pénzt. Én önállóbb voltam, nem nyaliztam, nem is dajkáltak agyon... :D

Ez 30-as éveinkben is így van, de szerintem nincs ezzel gond. Engem is szerettek, szeretnek, rám is figyelnek, nem különböztetnek meg, csak mindig egy húgi maradok. :D Anyu hálás, hogy engem nem kellett annyit tutujgatni, mert megálltam a 2 lábamon mindig. De azért maradtam meg a 2 lábamon, mert mindig tesómmal voltak elfoglalva, így önállóságra kényszerültem, meg nem akartam olyan nyalizós lenni mint tesóm. :D A nagyszülők ugyanúgy szerettek minket, csak tesómmal mindig volt külön ügyik, külön tutujgatás, neki mindig kellett valami kedvencét venni pluszba, körülötte forog a világ a mai napig, csak ő érezze jól magát, legyen boldog. Elég szomorú, hogy 30 évesen is tutujgatni kell mint egy kisfiút, meg túlzásba vinni a figyelmességet, dehát ez van. Neki csak a kedvencét lehet főzni, kedvencét adni, különben szomorú lesz. Az a boldogság, ha őt mosolyogni látni. Mindig tudta h érje el a célját, mai napig kiköveteli h a középpontban legyen. Nekem már van egy lányom, neki viszont nincs gyereke, így az egyszem unoka a lányom, odavannak érte a szüleink, háhá. :D Amit anno nem kaptam meg, azt most teljesen beleteszik a lányom életébe. :) És ezt mondták is, hogy most már látják mi volt, meg tudják, hogy másképp kellett volna. Most kiélvezik az unokázást. Azért remélem előbb-utóbb tesómnak is lesz gyereke, és akkor nem csak egy unokája lesz a szüleinknek. Biztos, hogy ugyanúgy fogják szeretni őket. :) Szeretik a gyereket, nem tesznek különbséget szeretetben, csak hát minden gyerek más. :)