Nagymama kedvenc unokája? Na, az nem én vagyok. Nálatok is kivételeznek a nagyszülők?

Ez az ő szegénységi bizonyítványa, nem a tiéd.

Nálunk sem én voltam a kedvenc unoka, nagymamám volt, hogy jött hozzánk, hozott egy teljesen átlagos, kéztörlő törülközőt és egy nagyon szép, általa hímzett szakácskötényt. Megmutatta mindkettőt, majd közölte, hogy ő igazából nekem a törülközőt szánta, a hímzett szakácskötényt az unokatesómnak, de természetesen válasszak én... Hasonló dobásai rendszeresen voltak. Aztán szegény rákos lett, és kitalálta, hogy akkor én menjek őt ápolni (tizenpár éves voltam, még általános iskolába jártam), költözzek hozzájuk. Na akkor a szüleim eligazították, hogy talán ezt a kedvenc unokától kellene kérni. Mindezek mellett szerettem őt, ha nem volt a környéken se az unokatesóm, akkor velem is kedves volt.

Nálunk a nagyszülők nem, a dédszülő annál inkább:) neki egyenesen kedvenc unokái vannak, és mivel mi a tesómmal nem a kedvenc unokájának a gyerekei vagyunk, ezért automatikusan nem vagyunk kedvenc dédunokák. Sőt, csak hogy fokozzuk a helyzetet: nem a kedvenc gyerekének az unokái vagyunk. :D

Igazából pont nem érdekel. Az ő korában máshogy nevelkedtek az emberek, a fiúgyermekek az értékesek, a nők nem. Persze, nyílván jobban esne, ha nem kivételezne velünk, de nem tudok mit tenni ellene, így nem is nagyon érdekel.