Családi kedvenc választás-miért, miért, MIÉRT?

2 gyermekem van, egy férfi, és egy lány.

A férfi 21 éves, nem tanul, nincs érettségije, és nem hajlandó elköltözni, igazából nincs is miből, mert hiába talált 3 év alatt 50 munkát, az összesből kirúgták első nap mivel elviselhetetlen.

A lány 14 éves, profi szakács, jeles tanuló, orvosnak készül, még sosem volt vele semmi gondom.

Úgy röviden ezért.

Nálunk öcsém volt mindig a "kedvenc". Mert laza, flegma, egoista, és mert fiú.

Akármit csinálhat-nemrégiben pl. kirúgták a munkahelyéről, mert nem járt be, és anyum egy napi "mogorvasággal" meg egy kis fejmosással elintézte az ügyet.

Én legutóbb, mikor otthon voltam nem mosogattam el valamit magam után és kb. közölték velem, hogy takarodjak vissza az albérletembe.

Az élet sajnos ilyen.

25/L

Jah és akármilyen döntést hoztam eddig az életben, vagy akármilyen sikert értem el, anyum csak zombin mosolyogva bólogat, oda sem figyelve, ellenben amikor testvérem pénzt tarhált egy kamu külföldi, két hetes melóra (bulizni mentek ki haverokkal), akkor büszkén mesélték mindenkinek, milyen talpraesett srác. Miután lebukott, mintha meg sem történt volna a dolog.

Második voltam.

Szerintem a szülő nem tudja mindegyik gyerekét egyformán szeretni. Általában azt szeretik jobban szerintem akiben saját magukat meglátják vagy megtalálják. Ez nem azt jelenti hogy az aki nem kedvenc azt nem szeretik, csak nem úgy szeretik, mint a másikat.

De miért is várjuk el a szülőktől hogy egyformán szeressék a gyerekeiket? Ez nem kötelesség. Nem KELL egyformán szeretni, és nem is szabad erőltetni. Épp azért van 2 szülő és több nagyszülő hogy a gyerek megtalálja azt aki őt kedvencként szereti, mert a családban az anya és az apa nem fogja ugyanazt a gyereket "választani" kedvencéül. Ez nem is egy választás, inkább csak egy preferencia, egy olyan, hogy meglátom saját magam a gyerekben vagy az unokámban.

Szerintem ez egy baromság, hogy "nem is kell egyformán szeretni" a gyerekeinket...

Eleve ilyen nincs, hogy "kell szeretni", vagy jön ez az érzés belülről, vagy nem.

Tesómat mindig is előrébb helyezték a szüleim, a mai napig, pedig már férjnél vagyunk, gyerekeink vannak.

Én pedig nem is tudom megérteni, hogy hogy lehet két gyerek közt különbséget tenni. Nem egyformák, két különböző emberke, én felelős vagyok értük, és nekem mint szülőnek kell lennem a legbiztosabb pontjuk egész életükben.

Ostoba ember az, aki azért mert mondjuk a párja vonaláról örökölt az egyik gyereke bizonyos rossz tulajdonságokat, azért kevésbé szereti azt a gyerekét. A szülőség az önzetlenségről is szól, nem azért szeretem jó esetben a gyerekem, mert azt várom, hogy ő kedves legyen velem.

Másrészt egy csomó minden nevelés kérdése, és sokszor a szülő kudarca, ha a gyerek hülye lesz felnőttként.

Én egyke vagyok,mégis ezt csinálták velem a szüleim.Mindig mindenkit elém helyeztek.Nem kellenek ehhez testvérek,elég pár idegen,ők maguk és a folyamatos feltűnési s.eggviszketés a külvilág felé,hogy tökéletesnek mutassák magukat,miközben egy igazi pokolban élünk.Én ezért nem akarok megfelelni senkinek.És milyen érdekes,anyai ágról van egy rakat unokatestvérem,ott mégsem éreztem magam soha úgy,hogy le vagyok sz@rva.Persze nem mindenkinek van ilyen remek sorsa,mint nekem.

Bocs,nem a kérdésre válaszoltam,mert ez nem egykékre vonatkozott,de azért kijött és azért mégiscsak van valami köze a kérdéshez:nemcsak neked rossz.