Családi kedvenc választás-miért, miért, MIÉRT?

Az a dolgok rendje, hogy mindenkit másképpen szeretünk, és ezt nem lehet kierőszakolni.

Az nem azt jelenti, hogy ezt igazságtalanul kifejezhetjük. Sok olyan dolog van aminek semmi köze ahhoz, hogy mennyire szeretünk valakit és ha ezért mégis bántjuk az illetőt, az igazságtalan. Például ha az egyik gyerek rosszat csinál, de a kedvencünk, ezért megengedjük neki, míg a másikat leszídjuk, amikor semmit sem csinált, az igazságtalanság.

Igaz nekem még nincs gyerekem és sosem éreztem hogy melyikünket szeretnék jobban a szüleim ( 3 testvérem van), de nekem nincs olyan rokonom akit egyformán szeretek, a szüleimet sem meg a testvéreimet se. Mindegyiket másként és bizony van amelyiket jobban.

5-ös vagyok. Az teljesen igaz, hogy ha vki nem is szeret egyformán, attól még bánhat két vagy több emberrel ugyanúgy.

Igaz, hogy az én gyerekeim még kicsik, de mint édesanya a gyerekeimet teljesen egyformán szeretem. Ha egyikük ügyesebb valamiben, mint a másik, attól még nem fogom jobban szeretni. Az más, ha később különböző dolgok miatt leszek rájuk büszke, de az nem azt jelenti, hogy másként szeretném őket.

Mielőtt a második babát vállaltuk, nagyon sokat gondolkodtam ezen a kérdésen, mert a szüleim a tesómat tudatosan helyezték előtérbe (még ma is hangoztatják, hogy az első gyereket el kell kényeztetni...). De hallottam már ennek a fordítottját is. Én nem is bánom, hogy nekem sokkal többször mondtak nemet, vagy másképp reagáltak pl. a sikereimre, úgy érzem, hasznomra vált. Függetlenedni tudtam tőlük, lelkileg is, anyagilag is, és próbálom egész életemben szem előtt tartani azt, hogy soha ne tegyek majd a gyerekeim között különbséget, ahogy ők tettek (tesznek).

Egyébként az ilyen dolgok szerintem mindig a szülő valamilyen defektjéből is jönnek. Anyukám pl.mindig csak azt nézi, őt ki szereti, így már az unokák közül is kedvencet választ, és ezt ki is mondja. Amíg az egyik szépen el volt nála, addig ő volt a kedvence ("mert szereti a mamát"), aztán ahogy először anyu karjaiba kívánkozott a mamától a kicsi (pár hónaposan), hetekig az volt a téma, hogy nagyon meglepődött a mama, amiért már nem szereti az unokája, így most másik lett a kedvenc.

Na ilyen esetben ez IQ kérdése szerintem...

13-as vagyok. Örülök, ha hasznosnak találtad a válaszom. :)

Mivel nem az én teóriám, ezért nem is tudom hitelesen elmagyarázni. :) De a vicces, hogy ezt másoktól is hallottam már, olyan házaspároktól, ahol mindkét szülő idősebb testvér volt. Valahogy úgy próbálják indokolni, hogy az elsőre a szülőnek jut egy csomó ideje, energiája amíg egyke, aztán megérkezik a második (vagy többedik) gyerek, és miatta hátrébb szorul az első, tehát külön energiát kell arra szánni, hogy ezt ne érezze, hogy változott az addigi szerepe. Én nem vagyok pszichológus, és ezekben a kérdésekben biztos nagyon mélyre lehetne menni. Mindenesetre nagyon nem értek vele egyet, én pont úgy látom, hogy a 2.babánk érkezése csak jót tett az elsőnek is (többek között azzal, hogy amit addig egykeként megkapott azon osztozni kellett-figyelem, anyu ideje stb, de mindent megbeszéltünk, és nincs ebből probléma). A szeretet viszont csak megsokszorozódott itthon, ezt Neki is elmagyaráztuk, és örül, hogy van egy tesója, akit szerethet.

De hallottam olyat is, hogy a másodikat kényeztetik el-pl.azért mert az elsőnél mondjuk túl fiatalok voltak a szülők, utólag úgy látják, nem tudták olyan jól nevelni, ahogyan kellett volna, ezért a később születettnél bebizonyítják, hogy igenis tök jó szülők, és tökéletes gyereket tudnak nevelni>az elsőről jobb tudomást sem venni.

Biztos minden érintett szülőnek megvan a (saját maga számára elfogadható) magyarázata...